A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Makkai László: Puritánok és boszorkányok Debrecenben
PURITÁNOK ÉS BOSZORKÁNYOK DEBRECENBEN Makkal László A puritanizmus és a boszorkányság viszonyáról a legellentétesebb vélemények élnek a köztudatban, és joggal. Örökre összekapcsolódott a két fogalom a történelem egyik legszörnyebb boszorkányüldözésével, melyet az újangliai Salemben 1692-ben a puritán Cotton Mather és társai folytattak le, s melynek során az a kijelentés is elhangzott, hogy „a boszorkányok szervezete olyan mint a kongregacionalista (radikális puritán) egyházaké”.1 Mindezzel ellentétben a boszorkányság történetének legújabb és legilletékesebb kutatója azt állapította meg, hogy Angliában a mágikus „katolikus maradványok megléte ellenére nem lehet kétségbevonni azt a feltűnő gyorsaságot, mellyel még a köznépnél is elterjedt a mágiával áthatott vallási rítusoktól való elszakadás”.2 Hasonló véleményt a babonáknak az agnol forradalom utáni, főleg a puritán vallási buzgóság következtében való visz- szaszorulásáról kortársak is kifejtettek. A látszólagos ellentmondás abban a bizonyítható tényben oldódik fel, hogy a puritánoknak a babonák elleni harca boszorkányégetésig menő következetességgel folyt s ez az ellenállást is kiélezte. Erre mutat az is, hogy az 1643—1659 közti években hirtelen megszaporodott az angliai boszorkánypörökről szóló röplapok száma, ami egybeesik a puritán forradalommal, majd egy viszonylagos apály után 1681- ben, a puritánok üldöztetésének elmúlásával, újból hullámszerűen növekedik a számuk s minden korábbinál nagyobb mennyiségben kerülnek ki sajtó alól (ami persze részben a nyomtatás fejlődésének is tulajdonítható), hogy azután 1712 után gyorsan elapadjon az egész boszorkány szenzáció. Angliában 1717-ben, a szintén erős puritán hatás alatt álló Skóciában 1722-ben égettek utoljára boszorkányt, 1735-ben mindkét országban törvény törölte el a boszorkányüldözést. Közép- és Kelet-Európábán, különösen a katolikus többségű országokban, még sokáig sor került boszorkányégetésre, így 1775- ben Bajorországban, 1782-ben Glaris svájci kantonban, 1739-ben Lengyel- országban. Magyarországon az utolsó hivatalos boszorkánypör 1745-ben volt, 1768-ban jelent meg a betiltó rendelet.3 1 Idézi Summers, Montague: The History of Witschcraft and Demonology. London— Boston 1973. 83. 2 Thomas Keith: Religion and the Decline of Magic. New York 1971. 74. 3 Summers, M.: i. m. 329—338. (röplapok bibliográfiája), 46. (utolsó boszorkányégetések). Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Bp. 1981. 63. 113
