A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Bajkó Mátyás: Adalékok a tiszántúl iskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez

conjugistákat, a declinistákat és a minimistákat, az utóbbi pedig a syntaxis- tákat és a grammatistákat tanította; a konviktusban a tanulókat két páter felügyelte. Ebben a vonatkozásban a szisztémájuk hasonlított a református kollégiumbeli rendszerhez, amennyiben az egyes klasszisok a főbb stúdiumok szerint épültek egymásra és elnevezésükkel a fontosabb tanulmányokat juttatták kifejezésre. Tanulmányi rendszerük kettős tagozódása azonban inkább a hajdúvárosok partikuláris iskoláinak vagy a nagykunsági települések egy rektort és néhány preceptort foglalkoztató, elementáriuso- kat és latin klasszisokat oktató intézménytípusra emlékeztet. Ezekhez hasonlóan a piarista gimnázium grammatikai osztályának tanulói még litera- túrát, históriát és geográfiát is tanultak, míg a szyntaktikai klasszis diákjai aritmetikai, geometriai, asztronómiai és musicai ismereteket is szereztek. A „hét szabad művészet” tehát még — ha korszerűsített változatban is, de jelenvaló tényező ebben az iskolában. Sokkal inkább mint a korabeli református oktatásügyben. Ezzel együtt azonban a debreceni piarista gimnázium a XVIII. században jelentős színfoltjává válik a tiszántúli iskolakultúrának. Jelentősége ugyan nem mérhető a református kollégiuméhoz — de Debrecen történetének monografikus feldolgozása kapcsán — egyre jobban feltárul a piarista gimnázium kultúrtörténeti fontossága is, melynek körvonalai a racionalista felvilágosodás idején bontakoztak ki.

b) Míg a felvilágosodás jelentkezésének legnagyobb tanáralakja Ma- róthi György, addig a felvilágosodás kibontakozásának legjelentősebb professzoregyénisége Hatvani István. Egyiküket sem valamiféle lokálpatrióta szemlélet vagy helytörténeti elfogultság tette naggyá, hanem mindketten a maguk alkotó, iskolát teremtő ereje révén, a korabeli iskolakultúra körülményei között váltak a pedagógiai progresszió kiemelkedő képviselőivé. Maróthi inkább előkészítője volt a debreceni felvilágosodás pedagógiájának, Hatvani pedig ennek az eszmeáramlatnak a felvirágzását mozdította elő, tanári működése és tudományos munkássága révén egyaránt megtestesítve azt a debreceni polihisztor-ideált, amely azóta is eszményített alakja a magyar művelődéstörténetnek.

Hatvani István kollégiumi székfoglalóját „A matematika hasznáról a többi tudományokban” címmel 1749-ben tartotta meg. Az előadás mintapéldája a tudós tanár gondolkodásmódjának, ahogyan egy tudományág felől közelíti meg az összes többi disciplínát, a felvilágosult gondolkodást tekintve a tudományos haladás, a megismerés legfontosabb eszközének. A filozófiai tanszék professzoraként tanított: kémiát, fizikát, matematikát, élettant, földrajzot, botanikát, csillagászatot, természetjogot és filozófiát. Mindezt úgy, hogy legtöbb tudományágnak egyben művelője, kutatója is volt. Bemutatásai, különösen nyilvános kémiai kísérletei nyomán a város egyes köreiben, elsősorban a babonás cívisek között, valamiféle titokzatosság lengte körül a nevét. A róla szóló irodalom nem véletlenül használja a „magyar Faust” elnevezést.17 Realisztikus szemléletéről, a társadalmi valóságot is jól ismerő tudományos felfogásáról tanúskodnak azok a korabeli jegyzőkönyvek, amelyek a város által a járványos betegségekről és egyéb dolgokról kért véleményét rögzíti.18

Hatvani Istvánnak regionális méretekre kisugárzó hatása kétirányú:

17 Nagy Sándor: A debreceni református kollégium. I. köt. Hajdúhadház, 1933. 31. old.

18 HBmL. IV. A. 1011/a. 6. 312. old.

10