A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Bajkó Mátyás: Adalékok a tiszántúl iskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez
rajta, ne pedig hol utol, hol közepébe, mert máskép nem felelhetek felőle, hogy homályos nem lesz valahol”.11 Ezek a gondolatai Maróthinak pregnánsan jellemzőek a racionalista felvilágosodásra, mely az oktatás tartalmában és a nevelés szellemiségében egyaránt jelzi azt az új időszakot, mely a debreceni kollégiumban és a hozzátartozó partikuláris iskolákban a XVIII. század első felében elkezdődött. Az iskolastruktúrát illetően a XVIII. században nemcsak a világi intézmények (pl. utcai iskolák) jelentkezése képez új elemet a tiszántúli iskolakultúra történetében, hanem a piarista oktatásügy kialakulása és megerősödése is. Mint ismeretes a debreceni római katolikus egyházközségnek 1552-ben történt megszűnése után, 1716-ban kerül sor a katolicizmus szervezetszerű újra jelentkezésére. Csáky Imre váradi püspök és kalocsai érsek ugyanis ekkor küldi Debrecenbe Kébel Mihály kanonokot, hogy „átvegye a város által a templom részére kijelölendő telket”.12 A város azonban csak a Helytartó Tanács és a Szepesi Kamara felszólítására, illetőleg sürgetésére jelölte ki a Szent Anna utca és a Varga utca sarkán azt a 32 öl széles és 42 öl hosszú telket, amelyen később a piarista rendház, a templom és a gimnázium felépült.13 Keczer István volt az első katolikus plébános, akit három év után Pater Szlopnyai Elek piarista atya váltott fel, átvéve tőle nemcsak a parókia vezetését, hanem az iskola irányítását is.14 Művelődéstörténeti jelentősége van annak, hogy Debrecenben, a tiszántúli kálvinizmusnak ebben az újkori fellegvárában a kegyes tanítórend iskolája a XVIII. század első felében meghonosodott. Ennek az iskolának 1721-ben még csak 22 tanulója volt, akik az alábbi csoportokban kezdték meg tanulmányaikat: principisták 10-en, parvisták 4-en, minimisták 5-en, legentesek 3-an. Ezek a csoportok fokozatosan osztályokká fejlődtek és a következő tanévekben a felsőbb klasszisok is kialakultak. 1724-ben a grammatikai és az aritmetikai osztályokkal együtt a piaristák már hatosztályos algimnáziumot működtetnek a városban.15 A tanulólétszám az 1740-es évek elejére háromszorosára növekedett, amelynek legfőbb magyarázata a Ko- háry-féle convictus létrehozása, hol megoldódik a környékbeli tanulók elhelyezése. Koháry István királyi táblabíró ugyanis „ .. . fundatiot tesz a debreczeni piaristáknak ottan tanuló diákjaik részére”.16 Így korszakunkban kialakul a piarista gimnázium iskolakollégium jellege, amely a színvonalas középfokú oktatás mellett, a konviktusban növendékeinek szigorú nevelést is biztosít. Tekintettel arra azonban, hogy a piarista gimnáziumban — a református kollégiummal ellentétben — diáktanítókat nem alkalmaztak, a Ratio Educationis megjelenéséig csak részben osztott klasszisok működtek. Ma- róthi két neves kortársa: Benedictus Virgine Fideli magister és P. Clement D. Thomas professzor már figyelemre méltó tanulmányi színvonalat képviselt. Az előbbi az 1741/42-es tanévben a principistákat, a parvistákat, a 11 Uo. 12 Liszt Nándor—Sümeghy József: Debrecen katholikus múltja és jelene. Db. 1930. 23. old. 13 HBmL. IV. A. 1021/e. 3. 560/38. sz. 14 HBmL. IV. A. 1021/e. 3. 253/42. sz. 15 HBmL. VIII. 53/a. 21. — 1775. 5—12. old. 16 Cserhalmy József: A kegyes-tanítórendiek debreceni algimnáziumának története. Db. 1896. 61. old. 9
