A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Fórum - Vörös Károly: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyveinek I-V. kötete

súlypontjában a XVIII—XIX. századforduló és a reformkor kérdéseivel. A II—IV. kötetben már megfigyelhető a tematika időbeli széthúzódása és az 1848 utáni korszak tárgyalásának bizonyos erősödése; míg az V. kötet egészében (nyilvánvalóan az évfordulótól is ösztönözve) a Tanácsköztársaság éveivel foglalkozik.

Csupán persze ez az időbeli szétválás még nem látszik túl sokat jelenteni. Természetes, hogy az összkép kialakításánál az ismertető számára elsősorban a tartalom és az érték kell, hogy mérvadó legyen. De a problematikának ez az időbeli szétterülése mégis önmagában is mutat valamit: azt, hogy az évkönyvnek mindenesetre sikerült egy, a kezdetinél bővebb és szélesebb problémaérzékenység fórumává válnia: nemcsak szűkebben debreceniből Hajdú-Bihar megyeivé alakulnia, de a hagyományos debreceni tematika időhatárainak kibővítésében is közremunkálkodnia: mind megyei, mind városi viszonylatban ezzel további ösztönzéseket is adva. Ezt a körülményt joggal tekinthetjük a kiadványsorozat második eredményének.

Amiből azonban következik (ha éppen nem ebben gyökeredzik) a harmadik eredmény is: az évkönyvnek az elmúlt öt esztendő alatt sikerült kibővítenie szerzői gárdáját: sok jó szakembert gyűjtenie maga köré, ahelyett, hogy bezárkózott volna az intézmény személyi kereteibe; képes volt egyfajta műhellyé válni bizonyos témák regionális kutatói számára is. Mert valóban, ha megnézzük az így időben és már ezáltal is jelezve tematikailag is szétterült problematikát, azt látjuk, hogy ez a bővülés nemcsak formális, hanem tartalmilag is igen lényeges vonatkozásokban jelentkezik. A problémaérzékenység kibővülése nemcsak protokolláris, formális, hanem mögötte egyrészt lényeges új témák körvonalai jelennek meg, másrészt a megközelítésben alkalmazott új módszerek is: együttesen jelentős lépést téve a négy évvel ezelőtt még észlelt hézagok betöltése felé.

4. Ennek bizonyságaként elég, ha most már egyszerűen a legnyersebb korszakonkénti bontásban átnézzük az öt kötet tartalomjegyzékeit és a bennük szereplő témákat.

A feudális kort a kötetben elsősorban a gazdaságtörténet reprezentálja az alföldi mezővárosok XIV—XV. századi határhasználatához közölt adatokkal, és török kori agrártörténetnek, a hajdúvárosok XVIII—XIX. századi szőlőtermesztésének, a Bihar megyei egyházi birtokok XVIII. sz. eleji jobbágy népességének, a debreceni vásárok a XVIII—XIX. sz. fordulójára kialakult vonzáskörzetének, a debreceni kalapos céh történetének, és az Iparegylet 1847-ben kiadott iparstatisztikai kérdőíveire Debrecenből adott válasznak bemutatásával és elemzésével. A sajátlag politikai történetet a feudalizmus korából olyan tanulmányok képviselik, mint a Debrecennek a Rákóczi szabadságharchoz való nagyon is ellentmondásos viszonyát bemutató és éppen ezáltal a szabadságharc az országos történetírásban kialakult képét is befolyásoló tanulmány, vagy az a — sajátlag levéltári profilú — értekezés, mely a szabad királyi városok a központi hatalom részéről erőteljes ellenőrzését ellátni hivatott ún. királyi biztosságok tevékenységét ismerteti Debrecenben a XVII. sz. végétől 1778-ig terjedő időszakból —, valamint egy Debrecen 1791. évi politikai hangulatát leíró (és azt denunciáló) jelentés közlése.

Emellett több cikkben kerülnek tárgyalásra a feudális kor művelődéstörténeti problémái: Debrecen XVIII—XIX. századi művelődési állapotának értékes, igen sokoldalú, sokoldalúságában is rendszeres elemzése; a táj, két kevéssé ismert, de most feltárt életútjuk és tevékenységük által a korszak vidéki művé12 Évkönyv VII.

177