A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Fórum - Vörös Károly: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyveinek I-V. kötete
szeti viszonyait és igényeit igen jól példázó XIX. sz. eleji provinciális festőjének pályaképe; a Weszprémi Istvánnak, a XVIII. sz. jeles orvostörténészének első rövid életrajzi munkáját publikáló szövegközlés. 1848—1849 és az abszolutizmus kora sajátos módon nem szerepel egyik kötetben sem; a dualizmus korát gazdaságtörténetileg a debreceni kereskedelmi és iparkamara iparpolitikai tevékenységéről, a debreceni textilművek előd-vállalatainak történetén át a város textiliparáról; a debreceni téglakartellről szóló tanulmányok képviselik — ezt (a gazdaságtörténetileg sajátos módon kivált háttérbe szorult Horthy-korszakból) a Magyar Nemzeti Bank debreceni vonatkozású, 1930 körüli hitelinformációinak közlése folytatja. A gazdaságtörténet sajátos társadalomtörténeti aspektusát mutatja be a debreceni közalkalmazottak az I. világháború alatti helyzetét tárgyaló adatgazdag tanulmány. A polgári korszak ilyen — legalábbis mennyiségileg — némileg szűkkeblű kezeléséért részben kárpótolja az olvasót a Tanácsköztársaság évfordulójára kiadott és egészében e hetek történetének szentelt V. kötet a dolog természeténél fogva az előzményekre is kiterjeszkedő 9 tanulmánya (ha közülük 4-nek címében a „néhány kérdése” furcsán ható, mindenképpen korlátozó formulájával kell is találkoznunk). E tanulmányok a mai kettős megye határán esetenként túl is nyúlva így nemcsak földrajzilag, de tematikailag is széles keretben mutatják be a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság napjait: az időben is alapozó gazdaságtörténeti áttekintés után az ipar, a kereskedelem és a pénzügy egyes kérdéseit, a politikai történetet: így az (elsősorban az aktivizálható társadalmi bázis lehető konkrét felmérése szempontjából) igen fontos tanácsválasztások lefolyását és számszerű eredményeit; az iskolapolitikát, az irodalmi és művészeti életet, a debreceni sajtót (és a helyi sajtópolitikát); az egészségügy és a szociálpolitika tevékenységét; — a főbb kérdéseket — így mindenekelőtt a földosztás radikális, nagy tömegbázisú követelését ■— egyetlen helység, Balmazújváros példáján összefogva is szemlélhetjük. A felszabadulás utáni korszak történetével foglalkozó tanulmányok a kort két periódusban mutatják be. A felszabadulástól kb. 1949-ig terjedő esztendőkkel három tanulmány foglalkozik: itt a földreform lebonyolításáról, illetve annak megyei sajátosságairól, a tanyavilág területi-adminisztratív szervezésére tanyaközpontok felállítása révén tett kísérletekről és a debreceni tankerület ugyancsak elsősorban a tanyákat kiszolgálni hivatott „vándoriskolái”-nak 1945/48. évi küzdelmes történetéről olvashatunk. Az 1950—1956. éveket bemutató három tanulmány Debrecen iparosításának, a termelőszövetkezeti mozgalomnak és egy nagy állami gazdaság útjának elemzését adja az összes ellentmondásokkal és problémákkal együtt. A helytörténeti irodalom a felszabadulás utáni korszakról szóló írásaiban országosan ha már egyre kevésbé találkozunk is frázisokkal, de még sokhelyütt bukkannak fel általánosságok: konkrét országos léptékű adatok és következtetések egyszerű levetítései a helyi szintre, ahol ezek természetesen már csak a lépték-különbség miatt sem sokat mondhatnak. Évkönyveink azonban, örvendetesen, mindig helyi léptékben maradnak: jól körülhatárolt (ha ez címükből nem is mindig derül ki) témaválasztásukkal és a tárgyalás egyfajta józan, konkrétan elemző, frázismentes szárazságával: ennek elismerésével talán a legtöbbet mondhatjuk el, amit ilyen típusú cikkekről el lehet mondani. Végignézve az évkönyveket megállapíthatjuk, hogy a három nagy történeti korszakból csupán címeikkel felsorolt, de végülis egymással össze nem függő tárgykörű tanulmányokon túl egyes további írásoknál az érdeklődésnek bizo178
