A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949
problémákat a nagyközönség bevonásával megvitasson, s így lehetőséget nyújtson egy egészséges, demokratikus közszellem kialakítására. A matinék célja, hogy a haladó értelmiségnek előadások, önálló alkotások és művészi reprodukciók során bemutassa a ma művészetét.”88 A csoport részéről a Fórum vitáin mint előadó, felkért hozzászóló Tamás Ervin, Senyei Oláh István és Menyhárt József vettek részt a leggyakrabban, akik mindhárman egyben a városi Szabad- művelődési Tanács tagjai is voltak89. Amíg az 1946—47-es felügyelői jelentések igen bőségesen foglalkoznak a debreceni ún. hivatásos képzőművészek tevékenységével, addig 1947 végétől — hasonlóan a majdani tanácsi időszak első éveihez — e dokumentumokban szinte csak a képzőművészeti szabadiskola szerepel a város képzőművészeti életét reprezentáló témaként. Nagy ritkán, egy-egy mondat, félmondat erejéig — az is inkább utalás valamilyen kiállításra — szerzünk tudomást a »ysoport létéről. A szabadművelődés figyelme egyre inkább a — közvetlenül t|s azonnal bizonyítható — nagyobb tömegeket foglalkoztató tevékenységi területek — elsősorban a műkedvelés — felé fordult. A szabadművelődési időszak utolsó éveiből két képzőművészeti vonatkozású dokumentum érdemel említést. Az első a debreceni művészteleppel van kapcsolatban. Ez nemcsak azért érdekes, mert a telep létesítésének egy újabb variánsát fogalmazta meg, de azért is, mert hosszú ideig ezután ez az utolsó híradás e témában — hivatalos szerv részéről: „. . .Debrecen tanyavilágában eddig sehol sem volt kultúrház ... Különösen nagy jelentőségű lenne a Debrecen-Paci Lencz-féle kastély helyreállítása és felszerelése. Ez viszonylag jó karban maradt meg, Debrecenhez közel és jó út mellett fekszik, nagy parkkal rendelkezik, úgy hogy művelődési-telepnek (népfőiskola, internátusos mezőgazdasági, szövetkezeti, Eposz-tanfolyamok, pártiskolák, művész-telep, ügyvezetői értekezlet stb.) céljaira is kitűnően megfelel.”90 A másik, tartalmának elvi jelentősége miatt kívánkozik e fejezet végére, mert nemcsak lezár, de a következő időszak művészeti gyakorlatának elviségét is megfogalmazza: „A helyi művészetnek s a művelődési munkának a szociális és gazdasági problémák helyi vonatkozásait kell feltárnia, nem pedig muzeális hagyományok megőrzésében látni a kultúrpolitikai feladatokat.”91 VI. 1948 nyarának sorsdöntő változásával nemcsak a szocializmus építése kezdődött el, hanem a társadalmi-politikai átalakulással együtt a kultúrpolitikában is megindultak a szocialista változások, megindult a kulturális forradalom kibontakozása. A művészetekben mindinkább teret nyert a szocialista eszmeiség, az új társadalom melletti elkötelezettség és a szocialista realizmus. A képzőművészeti életben különösen három mozzanat érzékelteti az alapos változást. Az első: már 1945 óta élénk, időnként indulatos viták folytak a 20. századi avantgardista törekvések, elsősorban az absztrakt művészet 45 utáni helye és értékelése körül. A mindinkább lábrakapó, energikusan tevékenykedő 88 Újságíró Club, „Szabad Fórum”. Néplap, 1947. március 2. 89 A Szabad Fórum tárlatvezetése. Néplap, 1947. május 28. 90 A Szabadművelődési Felügyelő jelentése szeptember hónapról. 348/1948. HBmL. 91 Szabadművelődési Híradó. 16. sz. 1948. november 1. HBmL. (Stencil.) 92
