A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Réczei Sándor naplója. Adalékok a Tiszántúl 1919-1920-as román megszállásának történetéhez

tóttá. Nem tudtak azonban állást foglalni a bírák abban a kérdésben, hogy mit jelöljenek meg a szuverenitás forrásául.21

A megindult jogszolgáltatás tehát egy — már nem létező — állam által alkotott és egy idegen állam hatalma által fenntartott jogrend alapján járt el.22

IV.

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy mit várt a polgárság a román megszálló hatóságoktól és ezt az elvárást szembesítjük azzal a valósággal, amit kapott. Réczei — aki kritikus szemmel, de mégis csak „belülről” szemlélte a polgárságot — első helyen a bosszúvágyat hangsúlyozza. Május 5-én nem kis keserűséggel jegyezte naplójába:

„Az emberek nem tanulnak és nem okulnak. A „Körben” egész csoport — a páni nyomástól felszabadult s hirtelen nagyon bátorrá lett tag rekriminálta a vörösök uralmát. A bosszú lihegett ajkaikon, s röpködtek alfélé nyilatkozatok. „Ha legalább 500 gazember nem függ kötélen, nem méltó Magyarország az állami létre” — Perhorreskálják a szocialista átmenetet is; — vissza mindent a régibe: királyság, csendőrszurony, szolgabírák — hóhérok! Nem kellenek a Károlyi-rezsim szociális alkotásai sem; törvényei semmisek, alkotmányformája 100 főből álló csőcselék ordítozása stb. stb. Ha a polgári rend így gondolkoznék — szerencsére még vannak közöttünk nyílt szemmel látó, ép szívvel érzők is: — majdnem azt kellene mondanom: Ez az osztály megérdemelte sorsát! Mi lesz belőlünk, ha a pusztulás e napjaiban erkölcs és politikai belátás nem lesz ura elfogultságaink önzéseink felett?!23

A bosszúvágy később sem lankad — még akkor sem, amikor, mint látni fogjuk, a megszálló hatóságok távolról sem a magyar polgárság bosszúvágyának kielégítését tartották feladatuknak, s a november 28-án engedélyezett városi közgyűlésen „...eszeveszetten forr a megtorlási vágy. A közgyűlésen mindenki gyanús volt aki él.”24

A román megszálló hadsereg a győzelmet természetszerűen a román királyi állam érdekeinek érvényesítése érdekében hasznosította. Ezt már a május 9-i hirdetményből kiolvashatta a kortárs: . .a Román állam a Magyar állammal hadiállapotban van, bármely tiszt, altiszt, vagy közkatona, aki a rendes vagy irreguláris kommunista magyar hadseregben szolgált és vissza tért, vagy vissza fog térni utólag, ... a román csapatok által elfoglalt területre köteles a legközelebbi román katonai parancsnokságnál helyzete tisztázása végett azonnal jelentkezni. Azok, akik nem fognak eleget tenni e kötelező jelentkezésnek, mint kémek lesznek tekintve.”25 Tehát nemcsak a vörös hadsereg az ellenség, hanem a korábbi magyar hadsereg tagjai is. Ennek megfelelően indították el a román hatóságok a „tisztogatási akciót”.

21 R. 87., 88.

22 A polgári ítéletek végrehajtásába azonban a román hadsereg tisztjei esetenként beavatkoztak. Bár hivatalosan arra az álláspontra helyezkedett a parancsnokság, hogy a polgári jogszolgáltatásba nem avatkozik, a végrehajtásra kerülő polgári peres ítéletekre esetenként rávezették az „akadálytalanul foganatosítható” záradékot. R. 122.

23 R. 41.

24. R. 191.

25 Mardarescu tábornok és Panaitescu vezérkari főnök aláírásával, HBniL. XV. 8/4. Hirdetmény.

37