A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A Hajdúkerület, majd Hajdú vármegye népiskoláinak fejlődése Kiss József tanfelügyelő működése idején 1872-1891
nyomorral küzdenek, hogy a mindennapi élelmüket sem képesek előteremteni.”28 A fegyelmi eljárás eredménye előttünk ismeretlen, de tény, hogy az eljárás után nagyobb lendületet vehetett az iskoláztatás, mert a tanfelügyelő 1882-ben készített jelentésében Hajdúdorog már nem szerepel azoknak a községeknek a sorában, ahol a tanköteleseknek „szerfelett rósz lábon áll iskoláztatása.”29 Elmarasztalja ugyanakkor Szoboszló, Nánás, Hadház város polgár- mesterét, Püspökladány, Balmazújváros és Téglás elöljáróságát, mivel elmulasztják a bírságolást s a tanköteleseknek csaknem fele nem jár iskolába. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1879/80. évi jelentése megállapította, hogy Hajdú megye „a tankötelesek általános és pontos iskoláztatása iránt megfelelő mértékben még nem intézkedett.”30 A tanfelügyelő a mulasztások okát a közigazgatási hanyagságban látja, s éppen ezért javasolja, hogy a jövőben „erős szigort kell alkalmazni a hanyag elöljárók ellen”.31 Ez a vélemény csendül ki az 1886. évi esperesi jelentésből is: „Sajnos, sok helyt hangzik a panasz, hogy a községi elöljáróságok a bejelentett iskolamulasztók irányában nem járnak el a törvény által kívánt szigorral.”32 A szülők hanyagságában és a közigazgatási mulasztásokon túl az iskolázatlanságnak gazdasági okai is állandóan felszínen voltak. A pusztákon és tanyákon lakó szülők gyermekei a nagy távolságok miatt képtelenek iskolába járni, pusztai iskolák felállítása pedig a tanyáknak, majoroknak szétszórtsága miatt lehetetlen. Rásó Gyula szolgabíró az alispán felszólítására igazolásként jelentette, hogy Püspökladányban az iskolába nem járó tankötelesek legnagyobb része szüleivel kint lakik az uradalmi bértelepen. „Az elöljáróság ugyan a kint lakó szüléket egyenkint kötelezte a gyermekek iskoláztatására, de ezen eljárásnak láthatólag csekély eredménye lesz, mivel a nagy távolság miatt nem járhatnak be a gyermekek a községbe iskolába a szüléknek pedig nincs módjuk, hogy gyermekeikért ellátási díjakat fizessenek.” A tanfelügyelő számára a jelentés tartalma nem volt megnyugtató, ezért javasolta, hogy a szoigabíró haladéktalanul járjon el az ügyben a minisztériumnál s sürgesse tanyai iskolák felállítását. A népnevelés ügye mint láttuk Hajdú megyében is akadozott. A közös erőfeszítés, a gátló tényezők ellenére is eredményeket hozott. Az 1884. évi jelentésből kitűnik, hogy 19 718 tankötelesből 16 640 eleget tett a tankötelezettségi törvénynek s az összes tanköteles közül tényleg iskolázott volt a megyében 86,33%. Ugyanekkor Szatmár megyében a tanköteleseknek csupán 40%-a járt iskolába, az országos átlag pedig 76,74% volt.33 Ha figyelembe vesszük, hogy Kiss József tanfelügyelő működésének utolsó esztendejében, 1891-ben Hajdú megye 22 724 tankötelese közül 20 561 tanuló iskolába járt, s tankönyveket csupán 329 tanuló nélkülözött, valamint azt a körülményt, hogy a megye 20 községében s négy pusztán összesen 82 népiskola biztosította a népoktatást 117 tanteremmel, taneszközökkel felszerelve és 58 iskolai könyvtárral,34 az 1869. évi induláshoz képest az eredményekkel elégedettek lehetünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az erőfeszítéseket sem, melyet Kiss József tanfelügyelő az ismétlő iskolák megszervezéséért tett. A népiskolai 28 Uo. 29 IV. B. 905/b. 24. 167/1882. sz. 30 Uo. 31 Uo. 32 TREL. Alsószabolcs-Hajdúvidéki Egyházmegye közgy. jkve. 1886. júl. 28. No. 52. 33 Protestáns Népiskolai Lap 1885. ápr. 11. 34 Alispáni jelentés az 1891. évről. Db. 1892. 28
