A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Fórum - Halász Péter: A termelőszövetkezeti fejlődés regionális történeti irodalma
lag kevés konkrétumot és sok hangzatos töltelékanyagot tartalmazó írás. A termelőszövetkezetek konkrét társadalmi és gazdasági eredményeit csak ritkán sikerült megfogalmazniuk, s a valóság tárgyilagos megközelítése helyett sokszor előregyártott, sztereotip szövegeket olvashatunk. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy ezek a kiadványok általában megfeleltek a velük kapcsolatos akkori igényeknek. Persze készültek már ebben az időszakban is értékesebb munkák, amelyek számottevő ismeretanyagot és adatmennyiséget tartalmaznak, információs értékük tehát vitathatatlan. Mai igényeink alapján bármennyire is leszóljuk azonban ezeket a kiadványokat, mindenképpen szükség volt rájuk ahhoz, hogy a tsz-történetírással kapcsolatos módszertani kérdéseket később tisztázni lehessen, s a téma műveléséhez szükséges tapasztalatok fölhalmozódjanak. Kétségtelen, hogy a jelenkutatásnak egy olyan sajátos műfajú ága alakul itt ténylegesen a szemünk előtt, amely semmi esetre sem tekinthető befejezett folyamatnak. Sőt, egészen biztos, hogy a tsz-történetírás még csak ez után fogja megtalálni azt a helyet, amely a társadalomtudományok körében megilleti. Ehhez pedig még számtalan módszertani megbeszélésre, a tapasztalatok kicseréléséhez alkalmat szolgáltató ösz- szejövetelre van szükség. 2. Ha a tsz-történeti kutatások alakulásának rövid időszakát, illetve a főbb állomásokat végig kívánjuk tekinteni, akkor a téma kialakulásával kapcsolatos körülmények felvázolását követően szólnunk kell arról a kísérletről, amelynek az volt a célja, hogy összefogja, módszertanilag megalapozza és nem utolsó sorban ösztönözze a termelőszövetkezetek történetével foglalkozó munkálatokat. 1969-ben — tehát éppen tíz esztendeje — az MTA Agrártörténeti Bizottsága elő kívánta készíteni a magyar mezőgazdaság nagyüzemi átalakulása történetének megírását. Ennek érdekében az agrároktatás felsőfokú intézményeiben munkaközösségek alakultak, s az ott dolgozók, valamint a legkülönbözőbb munkahelyekről a téma iránt érdeklődők — zömükben agrárszakemberek — megbízást kaptak egy-egy „szabad on választott” termelőszövetkezet történetének megírására. Ennek az akciónak igen nagy jelentősége volt a termelőszövetkezeti fejlődés történeti kérdéseivel foglalkozó kutatómunka előrevitelében. Egyrészt módszertani útmutatók készültek s ezáltal lehetőség nyílt egy többé-kevésbé egységes szemlélet érvényesülésére. Igaz, hogy ezeket a módszertani útmutatókat és tematikai vázlatokat mi magunk készítettük, akik ennek a témának a kutatásában éppen olyan járatlanok voltunk, mint elődeink, de a szervezett keretek között lehetőség volt a folyamatos konzultációra, s a számtalan összejövetel eredményeként mégiscsak kialakult egy többé-kevésbé használható segédanyag. Bizonyos mértékben sikerült tehát tudományos alapokra helyezni a termelőszövetkezetek történetével foglalkozó tevékenységet. Az MTA által kezdeményezett akció másik fontos következménye az volt, hogy a tsz-ek történetének megírására vállalkozókat nem az érdekelt szövetkezet, hanem az MTA bízta meg a munkával, onnan kapták az érte járó tiszteletdíjat is. Nem a termelőszövetkezetek megrendelésére dolgoztak tehát, és ezáltal nagyobb lehetőség nyílt a tárgyilagos szemlélet érvényesítésére. Más kérdés, hogy az érintett szerzők milyen mértékben éltek ezzel a lehetőséggel. Az MTA Agrártörténeti Bizottságának akciója során, néhány esztendő alatt, több mint ötven termelőszövetkezet történetét sikerült feldolgozni, s ezek 155
