A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Közlemények - Moess Alfréd-M. Román Éva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez
legtöbbször fertőzött bolha útján — az emberre.21 Kórokozó bacilusát először Yersin ismertette (Hong Kong 1894). Előbb a Pasteurellák családjába tartozóként tartották nyilván, később azonban — eltérő biokémiai és egyéb sajátosságai miatt — megkülönböztetésül Yersinia-típusnak jelölték meg.22 E bacilus okozta járványos megbetegedés különböző fajtáinak, valamint az egyes megbetegedés típusok tüneteinek a kor színvonalán történő leírásával már a XIX. sz. második évtizedétől találkozunk levéltári forrásokban, majd ezt követően a hazai és külföldi szakirodalomban.23 Ehelyütt a legutóbbi években megjelent összefoglaló alapján kíséreljük meg röviden körvonalazni a különféle típusú pestis megbetegedések tüneteit és lefolyását.24 Ez idő szerint a pestisnek két formáját különböztetik meg, amelyek a kórokozónak a szervezetbe hatolási útját illetően lényegesen eltérnek egymástól. Az egyik a bőrön keresztül fertőződő (bolhacsípés), a másik cseppfertőzés útján (tüdőpestises köhögése, köpete). Az első esetben a lappangási idő általában 1—6 nap. Ritka esetekben előfordulhat, hogy elhúzódóan (1—3 hét), enyhe tünetekkel, mint hőemelkedés, fejfájás, végtagfájás, jelentkezik, általánosságban azonban meglehetősen brutális megjelenési formája van. 39—40°-os láz, a fertőződés — általában bolhacsípés — helyén kelés jelentkezik, amit pestises pokolvarnak hívnak. Gyakran előfordul, hogy ez elmarad, s a második-harmadik napon a nyirokhálózat különféle helyein, leggyakrabban lágyékban, a nyirokmirigy fájdalmasan megdagad, megkeményedik, gyakran elgennyed: ez a bubópestis. Szerencsés esetben a 8—10. napon az elgennyedt daganat kifakad, s a gyógyulási folyamat megindul. Ha ez nem következik be, septicémikus állapot lép fel mindenféle kísérő komplikációval, a láz 40—42°-ra felugrik, s a beteg meghal. Ha a halál nem következik be rögtön, újabb kelések válnak láthatóvá a beteg bőrén, melyek el- színeződnek narancssárgától fekete árnyalatig (fekete halál!), a beteg pszichikai állapota is hanyatlik, hallucináció majd delirium lép fel, s ez vezet rövidesen a beteg halálához. Egyes vélemények szerint a pestis septicémikus formája 24— 36 órán belül a beteg halálát okozza anélkül, hogy egyetlen bubó láthatóvá válnék. A bubópestisjárvány során az esetek bizonyos számában áttételesen a tüdőn is gennyes pestisfekély mutatkozik. A beteg ilyenkor köhög, s környezete belégzés, cseppfertőzés útján kapja meg a betegséget. Az így szerzett pestis az ún. tüdőpestis lefolyása erősen különbözik a korábban ismertetett kórképtől. Lappangási ideje nem több mint 1—3 nap. Hirtelen lép fel, csak 38—39°-os lázzal, melyet azonban percenkénti 120-as érverés kísér. A beteg eleinte köhécsel kevés köpettél, majd egyre erősebben köhög, váladékot majd vért köp s kivétel nélkül minden esetben 2—3 napon belül meghal. Meg kell még említenünk — mind a korábbi forrásokban, mind az anyakönyvekben halálokként találkozunk vele — az ún. „petécs”-et (petechia). Meglehetősen eltérőek a vélemények arra vonatkozóan, vajon a petécs (feltehetően szintén egyfajta kelés) a bubópestisnek egy stádiuma, vagy egy megjelenési formája-e; biztosnak csupán annyi látszik, hogy a pestis két nagy válfaja közül a bőrön keresztül fertőződő csoportba tartozik. 21 Solt K. i. m.; Siegfried, André: Itinéraires des Contagions Epidémies et Ideologies. (Járványok és eszmék terjedésének útvonalai.) Librairie Arman Colin. Paris. 1960. 41—43. old. 22 Biraben, J. N.: i. m. T. I. 7—8. old. 23 MOL C 37 814. No. 12. ad 519.; Rigler G.: i. m. Siegfried, A.: i. m. 24 Biraben, J. N.: i. m. T. I. 9—11. old. 123
