A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Közlemények - Moess Alfréd-M. Román Éva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez

Mind a tüdőpestis gyakorisága, mind általában a járvány gyors, ugrásszerű terjedése szempontjából — ahogy azt adatainkból az 1739. év telén s az azt követő tavaszon láthattuk — szerepet játszhat az időjárás is, amennyiben a párás, csapadékos meleg és hideg idő egyaránt elősegíti a pestis terjedését; sajnos e tekintetben bizonyítékaink nincsenek, mert az időjárás alakulását a tárgyalt korszakból nem ismerjük. Feltételezésünk alátámasztására csupán J. N. Biraben már korábban is említett munkájára hivatkozunk. Szerző — részben ismert meteorológiai adatok alapján — azt állítja, hogy a pestis terjedésében „a klimatikus viszonyok nagy szerepet játszanak”.25 Megállapításai természetesen elsősorban a franciaországi pestis terjedésére vonatkoznak. A pestisbacilus virulen- ciája és az időjárási viszonyok között összefüggést lát A. Siegfried is.26

* * *

Gyógyszere a pestisnek nem volt. A bubópestisnél esetleg elő lehetett segíteni a bubó kifakadását, ami gyógyuláshoz vezethetett. Beszél erről Buzinkay doktor is kis könyvecskéjében, amely 1739-ben Debrecenben jelent meg a tanács költségén; a könyvecske a pestissel kapcsolatos orvosi tapasztalatokat ismertet, de a könyörgések fontosságára is felhívja a figyelmet bevallván ezzel, hogy az orvostudomány vajmi keveset tehet.

Az elmondottak alapján érthető, hogy a XVIII. században mily nagy jelentősége volt a kór megelőzésének — az idevágó felsőbb intézkedések betartása révén —, továbbá a betegek gondos elkülönítésének, ha valahol már kitört a járvány. A baj elhatalmasodásának egyik fő oka volt, hogy a lakosság nem tartotta be az utasításokat, sőt itt-ott fel is lázadt, mint pl. Hódmezővásárhelyen 1738 szeptemberében és Békésen.27 Az 1739. január és május között lezajlott karcagi pestissel foglalkozó írásában Kátai Gábor jól jellemzi a közhangulatot, az emberek valósággal örültek neki, ha a parancsokat áthághatták és a tilalmakat kijátszhatták; megtartásuk bántónak tűnt, mert a nép a pestist Istentől reámért csapásnak tekintette és fatalisztikus tompaságba esett.28 A pestist Süss- milch, a német demográfiai tudomány atyja, a XVIII. sz. dereka táján elkészült nagy művében a mohamedánok betegségének mondja; fatalizmusuk okozza a járvány gyors terjedését, minthogy nem törődnek a halállal.29 Hasonló jellegű hozzáállás késztethette a tállyai református lelkészt arra, hogy a tárgyunkat képező pestisjárvány visszatérésekor Tállya városába, a következőket jegyezze be az anyakönyvbe:

„Újra kibocsátotta Világ Bírája az öldöklő Angyalt a pusztításra, amellybe az Isten Mindenhatóságával osztozni akaró emberek a szegény megmiri- gyesedett embereket házokba bezárván, a megholtakat minden mások tisztesség tételre való concursusnak meg nem engedése a Siralmas Feleknek bezárlások alatt; jegyezd meg örök emlékezetre, hogy temetkezett ez a Város.”30

25 Uo. 11. old.

26 Siegfried, A.: i. m. 44. old.

27 Szeremlei Samu: Hódmezővásárhely története. 1907. III.

28 Kátai Gábor: Fekete halál — pestis — Karcagon 1739-ben. Ismeretterjesztő az orvosi és természeti tudományok köréből. 1874. 51—61. old.

29 Süssmilch, Johann Peter: Die göttliche Ordnung in den Veränderungen des menschliches Geschlechts aus der Geburt, dem Tode und der Fortpflanzung desselben erwiesen. 4. verbesserte Ausgabe. Berlin, 1775. 314—330. old.

30 MOL Filmtár. A 1467. sz. dob. REF 414/1—7.

124