A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi gazdálkodás felszabadulás utáni kibontakozása

csátásával került sor, ami nagy előrelépést jelentett az életkörülmények javításában.4

Debrecen város pusztai ügyeit a felszabadulás előtt és utána egy ideig a város I. fokú közigazgatási hatósága közvetlen felügyelete alatt a Mátai Biztosi Hivatal irányította a polgármesteri gazdasági ügyosztály rendelkezései alapján. A mátai biztos a mezőrendőrök közreműködésével foganatosította az intézkedéseket, felvigyázott a pásztorokra, irányította a felügyeleti körébe tartozó mezőgazdasági munkákat, s mindenről jelentést készített az I. fokú közigazgatási hatósághoz. E jelentések tükrében alkalmunk van a felszabadulás utáni élet kibontakozását nyomon követni.5

Meglehetősen furcsa és szokatlanul szomorú kép tárul elénk e jelentésekből. 1944 őszén a város állatait elhajtották. Jó részét a régi városcselédek „mentették”, ökröket, lovakat szereztek. Az Árpádhalmi Gazdaság egyik bérese az általa Nagyivánban gondozott két ökör téli takarmányozására öt q szénát kért 1945. január 28-án.6 Gyakori a fa, nád, gyékénylopás, s a városi javakban a kintlakók mint saját javaikban gazdálkodtak. Ä város tengerije, amelyet az aratómunkások 1944-re harmadában műveltek, 1945. január 18-án még töretlen volt.7 Ezért született olyan rendelkezés, hogy a Hortobágyon minden kintlakónak a ménesmester irányításával dolgozni kell, s aki a tengeritörési szolgálatot megtagadja, szolgálatából azonnal el kell bocsátani. A férfi lakosok közül csak 2—3 fő maradhatott otthon. Ennek lett eredménye az, hogy április 16-ra sikerült 150 q-nyi csövestengerit a mátai törzsménesistálló padlására begyűjteni.

A közbiztonság megerősítésére csak 1945. február 1-től kerülhetett sor, amikor Markovits Gyula ménesmester, Erdős Márton, Nagyfejeő József és Kiss Pál részére kétnyelvű, (orosz—magyar) rendőri igazolványokat állítottak ki, s a megbízottakat újfajta rendőri karszalaggal látták el, s ezt követően kerülhetett sor az ismeretlenek által feldúlt Mátai Biztosi Hivatal rendbehozására.8 A némileg rendeződött viszonyok tették lehetővé, hogy 5 főnyi nyíró és két napszámos, május 28-án a birkanyírást, darabonként 5 P, 1 dkg szalonna és minden 1000 db után egy vágójuh járandóságért, a két napszámos napi 80 P és hetenként 1 kg szalonnáért megkezdhette. A nyírásért a városi fogattal szállított nagyiváni birkanyíróknak összesen 14 990 P-t fizettek ki.9 A hortobágyi szénakaszálást azonban már kevesebb sikerrel szervezték, mivel arra a környékbeli falvakból sem részében, sem napszámért nem találtak vállalkozót. Mezőkövesden a Földmunkások Szakszervezeténél is próbálkoztak, de a 20 munkásnak fizetendő napi 150 P-t a hozzákapcsolódó fuvar- költséggel együtt sokallották. Ugyanakkor elepi és nagyhegyesi lakosok többen kértek legeltetési lehetőséget, s bár a város a juhlegelőt darabonként 40 P, egy számos állat legelődíját 240 P-ben állapította meg, idegeneknek nem adott legelőt, ezért gyakori lett a jogtalanul legeltetők feljelentése.10 A sajtgyári épületek üresen álltak, hasznosításukra még elgondolás sem volt, mivel lebontásra ítélték. Dékány Béla ny. főpályamester a lakóházat hajlandó volt bérbe4 Uo 26. old.

5 Komoróczy György: A mátai Biztosi Hivatal iratai. In: A helytörténetírás levéltári forrásai III.

1944—1971. (Szerk.: Gazdag István) HBmL K. 9. sz. Db. 1976. 77. old.

6 HBmL. XXI. 517/1. 68/1945. jan. 28.

7 Uo. 68/1945. sz.

8 Uo. 15/1945. mb.

9 Uo. 184/1945. mb.

10 Uo. 206/1945., 306/1945., 361/1945. mb.

100