A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi gazdálkodás felszabadulás utáni kibontakozása
A HORTOBÁGYI GAZDÁLKODÁS FELSZABADULÁS UTÁNI KIBONTAKOZÁSA Béres András Hortobágy életének felszabadulás utáni kibontakozásába betekintést nyújtó összefoglalásom, éppen a kibontakozó új élet sokrétű szertelenségénél fogva kissé szóródott. Nem is lehet más, mert a jelenleg rendelkezésre álló szórványos forrásanyag is ezt az ellentmondásos képet nyújtja. így sok esetben inkább csak érzékeltetni kívánom azt, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni az újraindulásnál, hogy annál jobban lehessen mérlegelni eredményeinket. Tény az, hogy a II. világháború óriási károkat okozott hazánknak, s ez, leszűkítve szűkebb hazánkra Hajdú megyére, illetőleg Debrecenre és birtokaira annyit jelent, hogy szomorú emlékeit még sokáig alig lehetett kiheverni.1 A város üzemeiben, épületeiben keletkezett károk helyreállítása sok időt, energiát emésztett fel, de ugyanez vonatkozott a mezőgazdaságra, a szántóföldeken, de állattartás vonatkozásában a hortobágyi puszta legelőire és egyéb megművelt területeire is. „A háborús események miatt a megyében 1944 őszén a szántóterületnek mindössze 10%-a került művelés alá”. Az októberi állapothoz viszonyítva az 1945 januárjában történt felmérés alapján a jelentésekből megállapítható, hogy a szarvasmarha állomány 72%-a, a ló és csikóállomány 90%-a, a hízott sertésállomány 99%-a elpusztult, vagy elhajtották. Legjobban a juhállomány vészelte át a nehéz időket, de bármilyen nagy igyekezettel törekedtek helyreállítására, az állatállomány gyarapítására, ez még nagyon sok időt vett igénybe.2 A felszabadulás utáni politikai változásokat majd gazdasági változások követték, de ez viszonylag lassú, kitartó folyamat eredménye volt. A Földművelésügyi Minisztérium 1945. január 25-én felhívta a parasztságot, hogy „a helyi viszonyok és lehetőségek figyelembevételével meg kell tenni mindent, hogy a magyar föld megműveletlenül ne maradjon”. Ugyanakkor kimondta azt is, hogy akik a nehéz időkben a termelés területén önfeláldozó munkát végeznek, elsősorban jogosultak a föld birtoklására”.3 A talpraállás időszakában csak egyik feltétel volt a munkaalkalmak megteremtése. Nagyobb gondot jelentett a második világháború során elkezdődött, s a felszabadulás után egyre jobban előrehaladó, a világ gazdaságtörténetében egyedülálló infláció megfékezése, amelyre 1946. augusztus 1-én a forint kibo1 20 év a szocializmus útján. Kiadja: Központi Statisztikai Hivatal Hajdú-Bihar megyei Igazgatósága. Db., 1964. 3. old. 2 Uo. 6. old. 3 Uo. 7* 99
