A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Szendrey István: A derecskei uradalom kiépítése
Ezt a tisztázatlan helyzetet mindenképpen rendezni kellett, s erre a feladatra vállalkozott 1714-ben Egry László jószágkormányzó, amikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a lakossággal és a megyével egyaránt elismerteti a földesúri jogokat a jogszolgáltatás területén is. Ennek végrehajtása azonban csak nagy nehézségek árán sikerült. A lakosság ugyanis hallani sem akart az úriszék illetékességéről, s csak hosszas alkudozások után született meg az az egyezség, amelynek eredményeként az armálissal nem rendelkező lakosság elfogadta maga felett az úriszék illetékességét. Egry László működése annyira eredményes volt, hogy még ebben az esztendőben sikerült az uraság székét összehívnia, s ez után annak tartását minden évben megismételték.49 A földesúri utasítások természetesen ezután is állandóan hangoztatták azt, hogy a jobbágyok feletti ítélkezés az uraság dolga. Az 1748-ban kelt Ideiglenes rendelet a derecskéi uradalom számára kimondotta, hogy mivel az úriszék a közjót szolgálja, a jobbágyok nem lehetnek mentesek a kiadásokhoz való hozzájárulástól sem. Ezért évi 150 rénes forintot kell fizetniük évi két részletben. A kiadások csökkentésére való tekintettel úgy határoztak, hogy az úriszéket lehetőleg ne gyakran hívják össze és ne tartózkodjanak hosszú ideig együtt.50 A probléma azonban ezzel csak félig-meddig oldódott meg! Az egyes községekben — így Derecskén is ■— élő armalista nemesség külön nemesi commu- nitásokat szervezett és sohasem nyugodott meg abban: amikor egy 1720-ban kelt földesúri javaslat a leghatározottabban kijelentette, hogy az uradalom lakossága fölött az úriszék fog ítélkezni, a domínium népe erre azzal válaszolt, hogy ezt csak Zsadány és Oláhszentmiklós esetében ismerhetik el, mert „a többi helységek mind Nemes Emberekbül áll”, akik földügyekben ugyan az úriszékhez fordulnak, de egyéb kérdésekben azt nem tartják illetékesnek.51 1714 után azonban az elsőfokú bíráskodási jogot, illetőleg a fellebbezési jogot már a nemesi vármegye sem vitatta, de az Eszterházyak ius gladiumát 1715-ben is csak kellő igazolás után volt hajlandó elismerni.52 Az úriszék a feudalizmus hátralevő másfélszáz esztendejében folyamatosan működött. így például tudunk arról, hogy ülésezett 1841-ben, 1845-ben és 1846-ban is. E testület 1845-ben Sárváry Jakab úriszéki jegyző és Miskolczi Károly vármegyei főszolgabíró elnöklete alatt tartotta ülését, s birtokelosztási és örökösödési kérdésekben döntött. Az úriszék működéséről ennél többet nem mondhatunk, mert sajnos forrásanyag csak szórványosan maradt ránk.53 49 Uo. 37. old. 50 Uő.: Kand. ért. i. m. Függelék. 51 Uő.: Egy alföldi uradalom... i. m. 37., 71., 82—-83. old. 52 Uo. 37. old. 53 HBmL. V. 622/a. 22. cs. 30
