A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Szendrey István: A derecskei uradalom kiépítése
tak, akiknek ősei még a török hódoltság idején költöztek más vidékre, s akik a felszabadító háborúk után sem tértek vissza eredeti lakóhelyükre. S nemesi jogon jelentett be például a Hencidán lakó Komjáthy Pál Péter egyebek mellett Derecskén is birtokigényt.3 A szabadság, a jobbágysorba taszítás és nem utolsó sorban a pusztabirtokokra vonatkozó rendelkezés eredményezte, hogy a kedélyek sohasem csillapodtak, sőt az úrbérrendezés után újult erővel lángolt fel az elégedetlenség. 1790-től pedig az Eszterházyakat a tíz volt hajdútelep szabadságkeresése nyugtalanította, s a megindított „hajdúpert” csak a jobbágyfelszabadítás, illetve a birtok 1863-ban történt eladása szüntette meg.4 Derecske története szempontjából különösen fontos volt az, hogy községünk a kialakulóban lévő domínium székhelye lett. Ez, ha nem is meghatározó, mindenesetre befolyásoló tényező volt sorsának további alakulására. Meglepő volt ez a központtá válás, mert Eszterházy Pál herceg az uradalom népével kötött első szerződésében — 1712-ben — úgy rendelkezett, hogy a provizor (udvarbíró) Váradon, vagy Debrecenben fog lakni.5 Ennek ellenére Miszticzki Mózes kivételével — aki egyébként is csak jelentéktelen szerepet játszott és csak egy évig állt az uradalom élén — valamennyien Derecskén laktak. Nyilvánvaló tehát, hogy maguk az udvarbírák ismerték fel, hogy számukra jelent elsősorban előnyöket, ha Derecskét választják székhelyül. Döntésüket befolyásolhatta az, hogy innen egyszerűbb lehetett a birtok igazgatása, ugyanakkor Debrecen köny- nyen elérhető távolságban volt és végeredményében Nagyvárad sem esett túl messzire. Derecske uradalmi székhely mivolta természetesen korántsem jelentett csak előnyöket az itteni lakosságnak, hiszen így az uradalmi tisztek szeme előtt kellett élniük s ez a feudális terhek alakulása szempontjából nem bizonyult közömbösnek. Erre maguk a derecskeiek is hivatkoztak !6 Ez volt a helyzet még akkor is, ha a birtok tiszti apparátusa mindvégig csekély maradt, s ha a derecskéi uradalom népét nem volt tanácsos kényre-kedvre maximálisan kizsákmányolni.7 A zálogba vétel után — 1702 — a herceg, Erős Gábor személyében, rögtön udvarbírót nevezett ki az uradalom élére, akinek legfőbb feladata a földesúri adó beszedése volt.8 A Rákóczi-szabadságharc alatt semmi nyoma nincs annak, hogy uradalmi tiszt lett volna a birtok területén, nyilván nem is volt. A szabadságharc bukása után viszont a fent említett Miszticzki Mózes személyében újra udvarbíró került az uradalom élére, (1711), ő azonban rövidesen meghalt. Feltehetően nem véletlen okozta elhalálozását, tudniillik igen erőszakosan lépett fel és belefulladt a megáradt Sebes-Körösbe. Helyére Jeszenszky Miklós lépett, akinek legnevezetesebb tette volt, hogy a váradi püspök dézsmásait ki- kergettette az uradalom területéről.9 Amint mondottuk, 1712-ben kötötte meg Eszterházy Pál nádor bihari jobbágyaival az első úrbéri szerződést, amely egyben meghatározta tisztviselő3 XJö.: Az Eszterházyak derecskéi uradalmának története. Kandidátusi értekezés. Kézirat. (A továbbiakban: Kand. ért.) 12. old. 4 Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Db. é. n. (1958). 5 A derecskéi domínium első szerződése 1712-ből. Uo. 52. old. 6 Uő.: Egy alföldi uradalom... i. m. 25., 107. old. 7 Uo. 106—108. old., különösen élesen vetődik ez fel, ha összehasonlítjuk a tipikusan robotoltató dunántúli Eszterházy uradalmakkal. Vő.: pl. Csapody Csaba: Az Eszterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. Bp. 1933. 14—19. old. 8 Szendrey I.: Egy alföldi uradalom... i. m. 24. old. 9 A A szalontaiaknak egyenesen azt a tanácsot adta, hogy öljék meg a dézsmásokat. Uo. 25— 26. old. 20
