A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Szendrey István: A derecskei uradalom kiépítése
jének feladatát, jogkörét, fizetését is.10 A provizor jogaira és kötelességére nézve lényegében mindvégig ez a rendelet volt mérvadó, bár az idők folyamán elsősorban jogkörének bűvölésével kell számolnunk. E szerint legfőbb feladata az volt, hogy beszedte a földesúri adót, arról számadást készített. A pénz egy részén szarvasmarhát vásárolt, melyet felhajtatott rendszerint a dombóvári uradalomba, ami igen nagy teher volt a lakosság számára. Képviselte a földesúr és a jobbágyok érdekeit a nemesi vármegye közgyűlésén és az állami hatóságokkal szemben is. A herceg a szerződésben megígérte azt, hogy „azon tisztünk tovább másba nem fogja avatni maghát”, azaz nem avatkozik be az egyes helységek belső életébe. Ennek ellenére azonban azt látjuk, hogy 1736-ban a bíróválasztásnál már ő állított három jelöltet erre a tisztre, s a választást is ő hagyta jóvá.11 Ezzel a földesúri jogával — mint sok mással — e szerződést megtartva, eddig nem élt. Az első szerződés megkötésétől Reviczki László állott a birtok élén, aki azonban igen nehezen boldogult a földesúr „rebellis” alattvalóival. Leveleiben állandóan az adóbehajtás nehézségeire panaszkodott. Nyilván ez játszhatott közre abban, hogy hamarosan megkísérlik az uradalmi személyzet bővítését, hiszen világossá vált, hogy az udvarbíró egymaga képtelen ellátni feladatát. Erre már Reviczki János udvarbírósága alatt került sor, aki egyébiránt László öccse volt. A földesúr 1716-ban utasítást adott arra, hogy fogadjon maga mellé „szegény legényeket, akik segítenek a taksa behajtásánál.” Nem tekinthető véletlennek, hogy Reviczki csak nagy nehezen talált egyetlen embert erre a nyilván népszerűtlen feladatra.12 Reviczki János mintaképe volt a hűséges, a földesúr érdekeit minden körülmények között szem előtt tartó és védő udvarbírónak. A birtokigazgatás igazi megszervezése is tulajdonképpen az ő nevéhez fűződik. Figyelme mindenre kiterjedt. Tájékoztatta urát a jobbágyság hangulatáról, a szökésekről, a nemesek szervezkedéséről. Nagyon jól tudta azt, hogy mikor lehet a jobbágyokkal olyan új szerződést kötni, amely az eddiginél kedvezőbb a földesúrnak. Pontosan ismerte, mennyire kell komolyan venni a jobbágyok fenyegetődzését. Mestere volt a pénzügyeknek is. A taksa behajtásáról számadást vezetett, minden fizetni valót könyörtelenül behajtott, ökröket vett, azokat hizlaltatta. Elszámolásai pontosak voltak! Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az új udvarbíró és a lakosság között a viszony hamarosan elmérgesedett. A jobbágyok az első adandó alkalommal, 1726-ban bepanaszolták őt a birtok felügyelőjénél, Simonyi Gáspárnál.13 A panaszok lényegében két csoportra oszthatók: 1. A provizor hajlamos gazdasági túlkapásokra, jogtalanul terheli a birtok jobbágynépességét. 2. Jogtalanul avatkozik be a községek belső életébe, a falu bírájára nem ad semmit. Harmadik vádpontként megvesztegethetőségét hozták fel. A felügyelő természetesen pártját fogta Reviczkinek, egyben azonban fontos utasításokat is adott a birtok igazgatását illetően. E szerint az udvarbíró és a falusi bírák három forintig büntethetnek, amelyből egy forint az udvarbíróé, két forint a közösségé. A cenzus nem-fizetése esetén a kiszálló hajdúk (alkalmait) A szerződés szövegét lásd: Szendrey I.: A bihari hajdúk pere... i. m. Függelék. 52—53. old. 11 Vő.: Kand. ért. i. m. 18. old. Az 1748-ban kelt ideiglenes rendelkezés szerint aztán négy személyt kellett állítani. Uo. Függelék. 12 Uo. 19. old. Kábáról jelentkezett egy ember, Tury Péter. Ennek ellenére a tiszttartó éppen a kaba- iak adómegtagadása miatt panaszkodott. 13 Uo. 19. old. 21
