A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Közlemények - Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848
telben tartották nyilván.16 Természetesen ez nem jelentett ugyanannyi személyt, mert egy-egy név többszöri hitelezés esetén ismétlődött is, a hitelezői kör tágulására azonban jellemző adalékként tarthatjuk számon. A hitelezőknek csak jóval kisebb része volt helyi lakos, a többsége vidéken élt. Vagyis Debrecennek kialakult egy eléggé körülhatárolható hitelezési hatósugara, amit a mellékelt térkép szemléletesen érzékeltet.17 Eszerint a város hitelkörzete a tágabb értelemben vett Felső-Tisza vidékére lokalizálható, csak egy nyúlványa érte el a Dunát, ami egyre ritkuló állomásokkal egészen Bécsig tágult. Tehát a Felvidék északnyugati részére, a Dunántúlra, a Dél-Alföldre és Erdélyre már szórvány formájában sem terjedt ki. Ezeken a területeken bizonyára más kölcsönzők hiteligényei érvényesültek. A térkép falvakat, mezővárosokat, szabad királyi városokat és a szabad kerületekhez tartozó városokat, tehát a legkülönbözőbb jogállású településeket tüntet fel. A térkép tanulmányozása során talán még az tűnik fel, hogy a Hármas- és a Hajdúkerületből viszonylag nagyon kevés város neve szerepel. Debrecen hitelezői különböző társadalmi kategóriákhoz tartoztak. Sajnálatosan statisztikai értékelésre alkalmas anyagot ebben a vonatkozásban sem sikerült rendszerbe foglalni, mert a hitelezők foglalkozását, társadalmi hovatartozását csak esetlegesen örökítették meg az adóssági okmányok. A legjellemzőbb vonások azonban ezen a síkon a szórványadatok alapján is felismerhetők, s így a Debrecenbe hitel formájában beáramló tőke eredetére is tudunk következtetni. A korban gazdasági kényszerhelyzetből eredő szokásnak megfelelően Debrecen is magánszemélyektől és egyházi intézményektől hitelezett. A magánhitelezők rangsorában — miként a társadalmi hierarchiában is — vezető szerepet a nagybirtokos főnemesek játszottak. Önmagában véve a vonatkozó nevek felsorolása is sokatmondó: 1731-ben Borbély Mihály, 1734-ben Bucsi Mihály, 1745-ben gróf Pálffy János nádor, 1760-ban gróf Buttler Gábor, 1762-ben gróf Balassa Pál, 1765-ben báró Cothmann Antal, 1778-ban gróf Keglevich Ádám, 1806-ban gróf Teleky Sámuel, 1847-ben gróf Dégenfeld Imre neve tűnt fel az adóssági okmányokban.18 Közülük csupán a bécsi báró Cothmann Antal, a nagykátai illetőségű gróf Keglevich Ádám és a Pozsonyban lakó gróf Balassa Pál az egyszeri hitelező, a többi sorozatosan, akár egy éven belül is többször vagy évtizedeken át Debrecennek adta kamatozásra a pénzét. Az Erdőteleken (Heves m.) birtokos gróf Buttler Gábor 1760—1782 között egymaga nyolc alkalommal állott pénzzel a város rendelkezésére.19 De a nagybirtokosok hitel- folyósításának a folyamatosságát esetenként az elhunyt főurak özvegyei és utódai is biztosították.20 Halvány nyomok arra utalnak, hogy Debrecennek vidéki jobbmódú középbirtokos nemesek is hiteleztek. Bizonyára ehhez a réteghez tartozott a város hiteléletében az 1710-es években feltűnt s a Fényszarun lakó Rácz István, az 1758-ban hitelező törökszentmiklósi nemes Gazdag János, a Budán 1762-ben 16 HBmL. IV. A. 1013/P/6. No. 31—33.; 35; 37; IV. A. 1013/I/a. 121., 122. 17 A térképet az alábbi források alapján terveztem meg: HBmL. IV. A. 1013/p/l—6. No. 287., 306., 308., 314., 315., 317., 323., 327., 332., 333., 346., 348., 350., 377., 381., 395., 415., 421., 425., 430., 432., 438., 505., 509., 655., 710., 721., 733., 738., 747., 756., 760., 767., 790., 800., 917., 952., 958. —- A közölt térképet tervezésem alapján Papp Imre rajzolta, szíves segítségéért ezúton is köszönetét mondok. 18 HBmL. IV. A. 1013/p/l—6. No. 256., 283., 314., 348., 381., 385., 421., 539., 989. 19 Uo. No. 348., 403., 411., 413., 420., 429., 455., 463. 20 HBmL. IV. A. 1013/p/2. No. 317—320., 325., 339. 178
