A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Közlemények - Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848
nemzetes és vitézlő címmel titulált Horváth Kocsi Mihály, a pénztárcáját Debrecen város számára megnyitó Derecskén élő nemes Olay József, vagy az 1845-ben nyilvántartásba vett nánási közbirtokos Nagy Antal.21 Persze ezek már amolyan városlakó nemeseknek látszanak, akik többnyire polgárjogokkal is élhettek. Rendszeresen hiteleztek Debrecennek a katonai kormányzat főtisztségviselői és maguk a tényleges katonai szolgálatot teljesítő tisztek is. Stahrembach Jakab Vencel hadbiztosnak 1693-ban, még ebben az évben gróf Heisler Donát tábornok és hadbiztosnak, 1763-ban Szilcz István főhadbiztosnak, 1782-ben egy Hölbinger nevű hadikomisszáriusnak állított ki a város adóslevelet. De szép számmal olvashatunk hitelező generálisokról is: 1693-ban de Porta Fülep Jakab, 1784-ben Budai Ádám, 1823-ban Bicking Antal és Illésy Sándor, 1838- ban Édelsbacher Mátyás, 1841-ben Marquis Somariva Károly neveit tudtuk a tábornokok közül regisztrálni.22 A generálisok mellett alacsonyabb beosztású tisztek is feltünedeztek a hitelezők között, a XVIII. század második felében éppen úgy, mint a reformkorban.23 A város polgári vagy polgári jellegű foglalkozást űző és státusú hitelezői elsősorban helybeliek voltak, azonban ennek a pontosabb megítélésénél is jócskán maradnak még nyitott kérdések. Amit ez idő szerint meg tudunk állapítani, a város erre a hitelezői körre rendszeresebben a XVIII. század közepétől támaszkodott s egészen 1848-ig igénybevette az anyagi erőforrásait. Foglalkozás szerinti megoszlását azonban már nem tudjuk érzékeltetni, mert az adóslevelek a név mellett —jobbik esetben is — csak a polgári jogállást vagy a város- vezetésben betöltött tisztséget tüntették fel. Az viszont feltűnő, hogy a helybeli hitelezők többsége városi tisztségviselő volt: esküdt, szenátor, nótárius, polgármester és főbíró.24 A vidéki polgár-rendű és intellektuális hitelezőkről már valamivel több támpontunk van. Ami azonban meglepő, elvétve akad közöttük kereskedő, s ez nyilván arra mutat, hogy ezek kevés tőkével rendelkeztek. 1778 és 1835 között Gyöngyösi Tamás egri, Kefala János tokaji, Búzát Márton szigeti és Nagy Vilhelmina bécsi kereskedőn kívül aligha találkozunk más hitelező kereskedővel. Ellenben pesti plébános, Máramaros megye főispánja, Heves megye főszolgabírója, nagyváradi sómázsás, nagykárolyi patikus, hadházi postamester, diószegi erdőmester, a székelyhídi uradalom inspektora szerepelt a vidéki hitelezők széles skáláján.25 A magánszemélyek mellett az egyházi intézmények és méltóságok is komoly összegeket hiteleztek Debrecennek. A különféle egyházszervezetek a debreceni hitelügylet formálásában csupán kibontakozásának az első évtizedében nem vettek részt, a XVIII. század elejétől azonban már aktívan bekapcsolódtak a város pénzgazdálkodásába. A magánhitelezéshez hasonlóan az egyházi hitelhálózata is helyi és vidéki szálakból szövődött. A város hitelpolitikájának egyik fő jellemzője az volt, hogy felekezetre való tekintet nélkül szegődött a tőke nyomába, a református és katolikus — ezen belül is római és görög rítusú — 21 HBmL. IV. A. 1013/p/l—4. No. 287., 333., 377., 505., 982. 22 HBmL. IV. A. 1013/p/l—6. No. 32., 35., 37., 323., 383., 460., 465., 679., 893., 936. 23 Uo. No. 345., 507., 520—521., 554., 798., 964., 974. 24 Uo. No. 390—393., 466., 480., 506., 517—519., 533., 535., 537., 598., 617., 633., 641—643., 648., 658., 685., 687., 709., 748., 749., 757., 821., 829., 837., 886., 926., 927., 952., 977. 25 Uo. No. 415., 425., 430., 432., 438., 655., 710., 725., 733., 738., 747., 754., 756., 760., 767., 777., 800. 12* 179
