A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az egységes állami iskolarendszer megszervezése a felszabadult Bihar megyében (1944. október-1948)
mátus iskola tanítótestülete, hogy az oktatás színvonalát emelje, „együtt kíván működni az állami iskolával, mert az egyház az általános iskolát kifejleszteni nem tudja”. A felső tagozatot állami tanítók tanítják.39 Az 1945/46. tanévben a felső tagozatban megnyílt általános iskolákban — eltérően a népiskoláktól — szabadon választott tantárgyakat is tanulhattak a növendékek. A helyi igények és lehetőségek figyelembevételével pl. Berekböszörményben német nyelvet és gyakorlati ismereteket oktattak, Berettyóújfaluban a német nyelv mellett sok tanuló választotta a gyakorlati jellegű mezőgazda- sági és kertészeti ismereteket, Sarkadon az Újtelepi iskolában a német nyelv és a gazdasági gyakorlatok mellett latin nyelvet, ipari gyakorlatot, kézimunkát választottak a szabadon választható tárgyak közül a növendékek. Derecskén a református általános iskolában nyelvtanítás nem volt, mert ennek szüksége nem merült fel. A tanulók, akik idegen nyelvet akarnak elsajátítani, a helybeli polgári iskola mellett szervezett általános iskolában végzik tanulmányaikat.40 Sajátos ellentmondás, hogy míg a felekezetek az államtól várták az államsegélyek kiutalását, a tanerők személyi kiadásának fedezetét, az iskolák anyagi támogatását, addig a végsőkig harcoltak az egyházi autonómia fenntartásáért. Gondosan vigyáztak arra, nehogy az állami tanügyigazgatás a felekezeti iskolákban túllépje az 1935. évi VI. t.c.-ben biztosított hatáskörét. A Bihari Református Egyházmegye Felsősárréti Lelkészi Köre 1946. november 14-én tartott gyűlésén tiltakozott Bihar megye tanfelügyelőségének az egyház önkormányzatát sértő magatartása miatt. A sérelme: Bihar megye tanfelügyelősége túllépi hatáskörét, mert intézkedéseit az 1935. VI. t.c. figyelmen kívül hagyásával és be nem tartásával adja ki s közvetlenül az iskolák igazgatóságaival, illetve tantestületeivel levelez. A valóságban — éppen az egyházi iskolák érdekében a tanügyi előadó — csupán tájékozódást végzett s az adatgyűjtés nem az iskolaszékek megkerülésével, hanem egyenesen velük történt.41 A Bihari Református Egyházmegye esperesi hivatala több alkalommal törvénytelenül is megtagadta a tanügyi hatóság részére teljesítendő adatszolgáltatást, pedig az 1935. VI. t.c. 9. §. (2) bekezdése azt is kimondta, hogy „az egyházi hatóságok alatt álló iskoláktól a tankerületi főigazgató, a népiskolákra és óvodákra vonatkozólag a tanfelügyelő statisztikai adatokat szerezhet be és az állami felügyeleti jog gyakorolhatása érdekében szükséges jelentéseket kívánhat be a fenntartó hatóságának tudomásával”. Ezek után, de még sok más hasonló példát is sorolhatnánk, jogos volt Révai József felháborodása, amikor arról beszélt, hogy „semmiféle szankció azt illetőleg, hogy az állami tanügyi hatóságok utasításait az egyházi iskolákban betartsák, nincs. Az új demokratikus szellemben írt tankönyvek nem kötelezőek az egyházi iskolákban”, új egyházi tankönyvek pedig a felszabadulás óta nem készültek. Révai 1947. december 12-én mondott beszédében kiválóan megvilágította a fennálló körülményeket és ellentmondásokat, amikor arra utalt, „teljesen kétségtelen, hogy a demokrácia előbb-utóbb összeférhetetlen azzal, hogy kétféle nevelés folyjék a demokrácia iskoláiban!... Nem lehetséges, hogy az államnak és a községeknek az iskoláiban a demokrácia, az állam tanügyi hatóságai szabják meg a nevelés szellemét, az egyházi iskolákban pedig egy semmi39 HBML. XXIV. 502/b. 363/1947. alapszám. 40 Dokumentumok i. m. 371—374. old. 41 HBmL. XXIV. 502/b. 682/1947. 158
