A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Az egységes állami iskolarendszer megszervezése a felszabadult Bihar megyében (1944. október-1948)
1946-ban a nevelők átképzése tovább folytatódott. A pedagógusok igényelték, hogy „előadókul először az egyetemek, főiskolák professzorai, egyetemi magántanárok, középiskolák igazgatói és a gyakorlati élet kimagasló, nagy tapasztalatokkal rendelkező személyek” kéressenek fel. A sarkadi tanítók pl. Karácsony Sándor debreceni egyetemi tanárt, Illyés Gyula és Németh László írókat látnák legszívesebben a továbbképzések irányítói között.36 Jelentős szerepet vállalt a Pedagógus Szakszervezet is, melynek tekintélyes tömegbázisa volt. Gyűléseiken kifejezésre juttatták, hogy „elérkezett az az idő, hogy a szakszervezet megkezdje a harcot a demokratikus magyar nevelésügy megteremtéséért és a nevelők társadalmának teljes anyagi és erkölcsi megbecsüléséért.”37 Kétségtelen, hogy a felszabadulás első időszakában a pedagógusok többsége nem volt marxista világnézetű, de a tanítás jó szándéka, a pedagógiai hivatástudat, a nép iránti szeretet a megváltozott körülmények között is helytállásra, a társadalmi tekintély kivívására buzdított. 4. Az általános iskolák oktatási célkitűzéseinek megvalósulása A művelődési feltételek és lehetőségek a felszabadulás előtt igen nagy eltérést mutattak. Népünk gyermekei, különösen az apróbb falvakban és a szétszórt tanyákon nehezen jutottak a művelődés legelemibb lehetőségeihez. A kedvezőbb helyzetben levő, nagyobb helységekben lakó rétegeknek ezzel szemben minden eszköz rendelkezésükre állott a magasabb műveltség megszerzéséhez, s mindez azt eredményezte, hogy a tanulók ezekben az iskolákban magasabb és alaposabb felkészültséget mutathattak fel, mint a népiskolák hasonló korú tanulói. Ez a különbség jelentkezett a népiskolák elhelyezésében, felszereltségében, a tanítók munkájában. A teljesen osztott népiskolákban is osztálytanítás folyt, tehát az összes tantárgy tanítása egy-egy tanítóra hárult még a felső osztályokban is. A falvak és tanyák osztatlan, vagy részben osztott népiskoláiban gyakran rozoga épületekben, a legszükségesebb felszerelések nélkül nevelték a gyermekeket. Mindez a különbség akkor jelentkezett, amikor az ország demokratikus átalakulása lehetővé tette az általános iskolák megteremtését, melynek jelentősége elsősorban abban állt, hogy 6—14 éves korig elvileg kötelezően és ingyenesen biztosította a tantervben meghatározott „egységes alapvető nemzeti műveltséget”, megszüntette a társadalmi osztálykülönbségeket és felszámolta a „zsák” utcát.38 Bihar megyében, mint láttuk, sajnálatos módon lassan haladt az általános iskolák szervezése s ezt elsősorban a felekezetek együttműködés előli elzárkózása, másrészt gazdasági nehézségek okozták. A kultusztárca szűkös anyagi lehetőségeiből elsősorban a személyi kiadásokat fedezték, a dologi kiadásokra fordítható összeg nem volt számottevő. A felekezeti iskolák általános iskolává való fejlesztését elsősorban személyi feltételek hiánya akadályozta, mivel a VKM a szűkre szabott költségvetési keretekből nem járulhatott hozzá államsegélyes állások szervezéséhez, s ez több felekezeti iskolában hátráltatta a szak- rendszerű oktatást. A bihartordai református népiskolában tanítóhiány miatt az V—VIII. osztály 76 gyermeke egy anyagot tanult; Sárrétudvariban a refor36 Uo. 773/1946. 37 Rácz B.: i. m. 74. old. Bihar vármegyében a Nevelők Szakszervezete 1945. május 7-én alakult. HBmL. XXI. 21/3. ftsz. 1007/1945. 38 Orbán Sándor: Állami iskola i. m. 560. old. 157
