A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében
hetne következtetéseket levonni. De érdemes számításba venni, milyen hatással lehettek ezek a nehézségek a földművelésre. A magánföldesúri birtoklású falvak 5 százalékáról nincs a folyók hatását illetően képünk, viszont 14 faluról tudjuk53, (az összes falvak 25%-a), hogy nincs árvízveszély, az itatóvíz általában elegendő, sőt Középes, Pestes, Siter, és Fekete Bátor falvak határában vízimalmokról tudunk. A vizsgált helységeknek több mint 27,5%-ában van vízimalom (16 helyen 19 malomról van szó) s csak három falunál — a már korábban is említett Középes, Pestes és Siter esetében nem tudunk árvízveszélyről. Ez tehát azt jelenti, hogy az árvíznek kitett települések (39) csaknem 40 százalékában van malom. Közvetlen egymásból következőségre nem utalhatunk a malom megléte és az árvízzel való fenyegetettség tényei között — ugyanis az árvizes helyek 60%-ában nincs malom; s az a tény is erre int bennünket, hogy a zsilipek nemcsak a víz felduzzasztására, hanem azok megnyitása után a levezetésére is alkalmasak. A vidék termőképességének megítéléséhez számításba kell vennünk a természetes növénytakarót is. Azért csak harmadsorban, mert ez nagyrészt függvénye a talaj- és domborzati viszonyoknak és a terület vízrajzának. Ha ez utóbbiból indulunk ki — amire az is feljogosít bennünket, hogy sok helyen találunk együtt adatokat a vízrajzra és a növényzetre — akkor először a nád, a vízinövények elterjedési területét érdemes vizsgálni. Kilenc olyan falu van, amelynek a határában nád terem; Kaba, Nagy- Bajom, Komádi, Zsadány, Ugra, a Sárrétek vonzáskörében, Sas, a Kutas patak mellett, valamint Gáborján a Berettyónál, Konyár a Kálló-ér mellett és Kiskereki az Ér mellett. Ezek közül 5 falu esetében (Kaba, Komádi, Nagy-Bajom, Ugra, Zsadány) tudunk arról, hogy a lakosság közvetlen szükségletén — a házfedésen, tüzelésen, stb. — kívül eladásra is jutott. Komádiban írják „Egész határunk többnyire lápos és vizes lévén Nádunk terem, melyből magunk szükségén felyül néha-néha pénzelhetünk is.”54 Gyakorlatilag csak ezeknek a falvaknak belső életében kapott nagyobb jelentőséget gazdasági szempontból a nád, a gyékény, mivel ezekből — ha számszerűen nem is kimutatható — de mindenképpen hasznuk származott, míg a többi faluban ez a parasztság jövedelmei növekedésénél nem számottevő. A természetes növénytakaró legjellegzetesebben a hegyek vonulatát követi, itt nagy erdőségek borítják a vidéket. Falvaink több mint 70%-a erdős határú, vagy legalábbis van a környéken erdő. Viszont 14 faluról tudjuk a források alapján, hogy a hozzájuk tartozó határrészen nincsen erdő.55 E falvak közül 53 Ezek a falvak a következők: Baromiak, Bucsa, Derecske, Fegyvernek, Fekete Patak, Felső - Lugos, Hegyköz-Pályi, Inánd, Középes, Lók, Pestes, Rikosd, Siter, Sitervölgy. 54 A kilenc kérdőpontra adott válaszokban találunk főleg adatokat a nádat termő rétekre. De pl. Gáborján esetében O’sváthP.: i. m. 338. old. i. m. is ezt támasztja alá. Komádinál lásd pl. Csáv ás /.. I. m. 22. old., Zsadány és Kiskereki falvakra FényesE.: i. m. 124., ill. 91. old. Nagy-Bajom határának leírása Szűcs Sándor: A gyékény feldolgozása... i. m. 393. old. Ő írja ugyanitt, hogy „volt nád és gyékény fölösen; mint főtermények az egyházi és községi hivatalnokok fizetésének egy pontját képezték”. 55 A falvak a következők: Gáborján, Kaba, Konyár, Nagy-Bajom, Oláh-Szentmiklós, Komádi, Baj( 1), Berettyóújfalu, Derecske, Félegyháza, Sas, Sáránd, Ugra, Zsadány. Baj esetében az a helyzet, hogy a szalontai járás 1717. évi összeírása szerint nincs erdeje, „Saját erdő nincs, tűzifát másünnen szerzik meg”. 1770-ben viszont a helység benefíciumai között sorolják fel az ingyenes tűzi- és épületfát, sőt azt is, hogy szálfaúsztatás van a folyón (Fekete-Körös). Fényes E.: i. m. 111. old. szerint pedig „Erdeje gyönyörű és sok fa neműt nyújt az Alföldnek”. Ezt talán egy új telepítésű erdőnek foghatjuk fel. 124
