A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében
Sáránd és Ugra az, ahol az erdősáv fokozatos eltűnésének, kikopásának vagyunk tanúi. Sárándon 1715-ben azt írják, hogy fában szűkölködnek, 1720- ban, hogy elegendő a fa. 1770-ben azonban már nem tudnak erdőről. (Ugyanez a helyzet Ugránál is, itt még az 1717. évi járási összeírásra is hivatkozhatunk.) Csak néhány falu (Nagy Bajom, Sas, Sáránd, Ugra és Zsadány) az, ahol nem tüntetik fel, honnan elégítik ki tűzi- és épületfa szükségleteiket. Legtöbb helyen a szomszéd faluból vagy a praediumról szállítanak. De jellemző, hogy az itt felsorolt falvak nagyrészt a megyének azon a területén fekszenek, ahol a mocsárvilág nádja bizonyos mértékig betöltheti ugyanazokat a funkciókat, mint a fa. A Kis-Sárréten fekvő Komódiról azonban már 1720-ban azt írják, hogy a Szakái nevű prédiumon van az erdeje. Azokban a helységekben, ahol elegendő fa van a határon, az ingyenes vagy bérért történő erdőhasználatból talán következtetni lehetne az erdő nagyságára. A hegyvidéken inkább az ingyenes erdőhasználat elterjedt. A Fekete-Körös melletti Fekete-Bátorról írják, hogy lakosai „azelőtt faúsztatással foglalkoztak”56. Kéczről Fényes Elek írja, hogy „lakosai föld- és szőlőművelésből és favágásból keresik kenyerüket”, tehát itt is nagyobb erdőségről van szó.57 Az állattenyésztés elsősorban a sertéstenyésztésnek kedvezett, hiszen kellő mak- koltatásra alkalmas erdő volt, bár ezért a jogért (a makkoltatás jogáért) a földesúr szinte minden esetben bért követelt: tizenkét krajcárt vagy 8 poltúrát, ahogy a kilenc kérdőpontra adott válaszokból kiderült. A hegyi falvakban sokszor a szántóföld is az erdőben volt. A művelhető földterület bővítésére az elsődleges lehetőséget éppen az irtások jelentették, s ez a XVIII. század első felében igen sok helyen és jelentős számban fordult elő. Látható tehát, hogy a földrajzi környezet — különösen a sűrű folyóvízhálózat visszatérő kiöntéseivel — nagy mértékben meghatározta a termelés lehetőségeit, mind a művelés alá vett földterület nagyságát, mind a terméshozamokat. A változtatás, a természetátalakító munka (irtások, szőlőtelepítések stb.) ugyanakkor egyáltalán nem elhanyagolható, de a síkvidéki árvíznek kitett területeken elsősorban az alkalmazkodás dominál. Ezeket a tényeket mindenképpen fontosnak kell tartanunk a parasztnép életkörülményeinek, helyzetének alakulásában, és elsődlegesnek abból a szempontból, hogy a mezőgazdasági munkákat, az életvitelt ehhez kellett igazítani. The real estates of land-owners in Bihar-County in the first half of the 18th century by Klára Papp The paper deals with the part of private owned real estates that belonged tot the same family or landlord all through the first half of the 18th century, and played a significant role besides the Church and Treasury properties. Bearing in mind the data of the 1552 census, that is before the Turkish invasion, the author evaluates the damage done during the period of occupation, and speaks of the changes in the proprietors’ persons. A number of villages owned by landlords turned out to be heyduck towns (in 1693 twelve out of twenty one). The paper discusses the fight for defending their privileges and at the same time directs attention to questions of the process of differentiation in peasant life and society. An attempt is made to describe the characteristics of the landowners that were subject to change 56 Borovszky S.: i. m. 77. old. ugyanakkor ő már a nagy erdőségek kipusztulásáról ír, s arról, hogy így lakosai földművelőkké lettek. 57 Fényes E.: i. m. 90. old. ezt alátámasztja az 1715. évi összeírás adata is, miszerint „fa elég, 25 dénárért szoktak egy szekérrel Margittára vinni”. 125
