A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában

bányáktól távolfekvő alföldi városban ez sokszorozódva jelent-kezett. Pl. a villanygyárnak napi 80 tonna szénre lett volna szüksége. Ezzel szemben a salgótarjáni szénmedencéből napi 5 vagonnyit (50 tonna) ígértek, de ez sem érkezett meg. Április elején írja a Népakarat, hogy az ígért mennyiség 40%-a (a szükséglet 25%-a) futott csupán be a debreceni vasútállomásra. Mint a telefonon való érdeklődés során kiderült, Salgótarjánban feladták a Debrecennek szánt mennyiséget, de Szolnok feltartóztatta és felhasználta a szállítmányt. Bruzsa Lőrinc ezt követően beszélt a szolnoki állomásfőnökséggel, ahol megígérték: a jövőben továbbítani fogják a szállítmányokat. A Villanygyár megpróbált ezt követően a budapesti szénközponttól tatai szenet igényelni. De ott erre ígéretet sem tettek. Lényeges lett volna pedig az üzem teljes kapacitással való működtetése, mert ennek hiányában számtalan korlátozást kellett bevezetni a városban. A villamos járatokat már március 22-től reggel hattól fél kilencig, illetve délután négytől kilencig lehetett közlekedtetni. Március 25-én pedig a villamosok teljesen leálltak, áramszolgáltatás magánfogyasztók számára pedig csak esti szürkülettől este tíz óráig volt. Az ipari üzemek közül csupán a fontosabbak, és ezek is este kilenc órától hajnal ötig vételezhettek energiát. Ennek lett következménye pl., hogy a vízműtelep is kénytelen volt szolgáltatásait csökkenteni, ami nyilvánvalóan újabb zavarokat jelentett a város ellátásában.40 Még ugyancsak márciusban a direktórium áramtakarékossági okokból betiltotta a bálokat, kabarékat. Be kellett zárni sorra a mozikat (Bika, Uránia, Uránusz, Meteor) is, egyedül az Applló maradt közülük nyitva, ez ugyanis saját áramfejlesztővel rendelkezett.41 Áprilisban újabb korlátozásokat kellett bevezetni. Lakásonként az engedélyezett időpontban sem volt szabad két 25 wattos villanyégőnél többet egyidejűleg égetni, s bezárták a kávéházakat is. Még az ilyen mértékű üzemelés is csak úgy volt lehetséges, hogy a Járműjavító saját szénkészletéből bizonyos mennyiséget átengedett a Villanygyárnak.

Természetesen nem egyedül a villamos energia termelésénél volt probléma a szénhiány. A testvérüzem, a Gázgyár pl. hirdetést adott fel április 1-én, hogy aki a porosz szénhulladékkal rendelkezik, az jelentse a vállalatnak, s a Gázgyár el fogja azt szállíttatni. Nyilvánvalóan azért, hogy a gáz előállításához nélkülözhetetlen porosz szénnek — de ami akkor beszerezhetetlen volt — legalább a porát keverhessék a gyengébb minőségű szénnel. De kitűnik az általunk eddig leírtakból is, hogy az István malom, a városi Téglagyár, Gebauer és a Szabó Mihály-féle vállalatok már a proletárdiktatúra hatalomra kerülése előtt hónapok óta az anyaghiány miatt szüneteltették a termelésüket. Ezen üzemek újból való beindítása szóba sem kerülhetett március 21. és április 23. között.

Más alapvető nyers- és alapanyagban is hiány mutatkozott. Ezért kellett elrendelni a petróleum- és benzinkészletek bejelentési kötelezettségét, s vált szükségessé ezen anyagok rekvirálása.

Mindez érzékelteti, hogy a proletárhatalom helyi képviselőinek milyen erőfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy a város ipara teljesen le ne álljon, s a létfenntartás legfontosabb cikkeivel ezer nehézség ellenére is ellássák a várost és a hadsereget.

40 Népakarat, 1919. márc. 25., 28. és ápr. 1.; valamint Szűcs Ernő: Villanygyár. 61. old.

41 A Bika mozi alatt a mai Vígszínház, az Uránia alatt a mai Hungária kamaraszínházat kell érteni. Az Uránusz mozi pedig ott volt, ahol ma a Liszt Ferenc utca beletorkollik a Csapó utcába.

31