A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

osszanak. Az egy évet azzal indokolják, hogy „a birtokpolitikai reform meg fogja oldani úgyis a földkérdést”.11 1918. december 9-én — az eddigi kollektív kérések, követelések mellett — Dobi András a lakosság nevében fogalmazott egyéni kérelme is kapcsolódik a földkérdés megoldását sürgető sorba. A kormánybiztostól kéri, hogy az eddig „szívettépő nyomorban élő” tömeg földhöz és emberi megélhetéshez jusson.12

1918. decemberének helyileg és országosan is kiemelkedő eseménye Móricz Zsigmond látogatása a községben december 8—13-a között. A novemberi föld- foglalások országos híre óta készült ide, de csak akkor jutott el, amikor Kábán és Kisújszálláson is megfordult. Erről az útról írja meg a balmazújvárosi mozgalomra különösen tanulságos tanulmányát: Népszavazás a földfeformról.13

Móricz földnélküli földmunkásokkal beszélt, akik többségükben analfabéták voltak, de a földkérdést mindannyian egyformán, s ezeknek a napoknak „egyetlen döntő problémájá”-nak látták. A három vizsgált település közül Balmazújvárost tartja „legérdekesebb”-nek nemcsak a község gazdasági helyzete és a döntően teljesen vagyontalan szegénység jelenléte miatt, hanem azért, mert itt változatlanul „a nép át akarja venni az egész uradalmat”. A radikálisan gondolkodó szegényparasztok a földreformot azonnal akarják és mindenkinek, nemcsak a katonaviselteknek, „egy tavaszt sem szabad úgy megérni”, hogy a földnélküli tömeg ne jusson földhöz. A földreform-ígérgetéseket és azokat, akik a korábbi bejelentésektől visszaléptek, „árulóknak” nevezik.

A földbirtokhatárt 10 kh-ban szabják meg most is, mert az ilyen nagyságú kis paraszt-gazdaságban egyfelől nem kell napszámos és részesmunkásokat alkalmazni — egyébként is elvetik a másik parasztember idegen munkaerőként való alkalmazását, kizsákmányolását már korábban is — másfelől ezt még a kisparaszt meg tudja művelni saját és a család munkaerejére támaszkodva.

Az 1000 holdon felüli nagybirtokok teljes megszüntetését követelik, mert ha marad, tönkreteszi a kisbirtokokat. A megmaradó nagybirtokok után a birtokos igazságos és progresszív adó-elv alapján adózzon és saját birtokán dolgozzon, mert az a cél, hogy „a föld annak kezébe kerüljön, aki megműveli”. A vitában — főleg a harcos asszonyok véleményeiben — az is felmerült, hogy nem igazságos az 1000 holdat sem meghagyni, mert mivel a nagybirtokos önmaga és családja nem tudja megművelni a földet, kemény „uzsorás” feltételekkel bérletbe adja vagy rosszul megfizetett cselédeket alkalmaz. „Nem akarunk mink mostohák lenni velek szemben, mint ahogy ők voltak velünk szemben... mi egy kicsit jobb sorsot engedélyezünk nekik. Ha tíz hold nekik kevés, hát engedjük meg, hogy húsz hold terméséből élhessenek.” A földtulajdon kérdésében a beszélgetésen nagy vihar keletkezett. Az egyik csoport véleménye szerint: „a földet nem tekintem magaménak, az az országé, nemzeti tulajdon”, a másik csoport — és ez a többség — a földmagántulajdon elvére helyezkedett. A földosztás és ennek kapcsán megszülető kisbirtokok azonban egymásra lesznek utalva, mert nincs elég termelőeszköz és igaerő. A szövetkezés nem pontos és nem teljesen körülhatárolt gondolatvilágát lehet érzékelni olyan szegényparaszti megfogalmazásokból, amelyeket Móricz kiváló érzékkel kitapintott: „Nem kell mindenkinek lovat tartani”; egy ekekapával százhúsz holdat is meg lehet művelni; „Aki énmellém testvérileg esne, beleegyeznék, hogy most én, most te

11 DFU. 1918. dec. 4.; Földhöz jutnak a balmazújvárosiak.

12 HBmL. IV. B. 905/b. 157. 15/1919.

13 Móricz Zsigmond: Népszavazás a földreformról. Bp. 1919. jan. 7—40. old.

92