A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

dolgozz, segíts”. Az állami hitel egy részét is arra használnánk, hogy „közösen vennénk gépet”; „A szövetkezés arra való, hogy segítsen a kisgazdán.”

A hitelpolitikában a parasztérdek érvényesítését Újvároson csak úgy tudják elképzelni, hogy a helyi nemzeti tanács feladatkörébe kerül. A nagygazdákat nem tartják ebben biztosítéknak, mert a világháború alatt is szegényellenes magatartásukkal gazdagodtak meg. A háború előtt még ők voltak a Takarék- pénztár „zsebében” és most másfél millió koronájuk van elhelyezve. A Nemzeti Tanács feladata lenne annak eldöntése, hogy ki vehet fel kölcsönt, és megszervezné a felhasználás, a visszafizetés ellenőrzését. Tar Sándor a Földmívelő Egylet elnöke külön is aláhúzta a nemzeti tanács hatáskörének, hatalmának fontosságát a község közéletében.

Biztosítani a körültekintő és a szegényparaszton azonnal segítő földreformot, utána a gazdálkodást és azt, hogy megfelelő hitelpolitika segítse a kisgazdaságokat; tönkremenés esetén a nemzeti tanács a „községi vagyonhoz csapja oda” a szétesett birtokot, mintegy elejét véve az érdemtelen meggazdagodásnak. Balmazújvároson — mint a másik két vizsgált településen is — úgy fogják fel a földreform utáni helyzetet, hogy a kisgazdaságoknak nem szabad csak önmagukat nézni és befeléfordulni, hanem figyelembe kell venni a népgazdasági érdekeket és „be kell szolgáltatni” az Országos Gazdasági Tanács által kivetett terményeket, „amit éppen kíván az ország érdeke”.

Móricz Zsigmond 1918. decemberi balmazújvárosi felfedező útja után néhány nappal a Hajdú vármegyei Gazdasági Egyesület — gyorsan akcióba lépve a szociáldemokrata szervezkedés debreceni és vidéki sikerei, és a földre jogosultak összeírásának földmunkás nyugtalanságot takaró tapasztalatai láttán — megkezdte a gazdák szervezését egyrészt a földosztás kérdésében megnyilvánuló forradalmi-radikális elképzelések visszaszorítására, másrészt a falusi osztályellentétek levezetése és az erőviszonyoknak a gazdák javára történő billen- tése érdekében. Felvonultattak a kapcsolat és az erőfitogtatás érdekében az 1918. december 17-i gazdasági egyesületi közgyűlésre földmunkásokat is, amellyel a gazdakövetelés agrárproletár hátterét igyekeztek biztosítani. És mi sem természetesebb, hogy ebbe mindenekelőtt Balmazújvárost kapcsolták be, számolva azzal, hogy ennek az egész megyére szóló kihatása lesz. Az újvárosi parasztvezetők — Pokrócz Ferenc, Tar Sándor, Némethi Gábor — erre nemcsak azért voltak hajlandók, mert az elméleti tisztánlátás zavarta őket a következetes osztályharcban, hanem mert ekkor már a „törvényes” utat elfogadva és hirdetve, földet reméltek a Gazdasági Egyesülettől.

Ezen a megyei gazdagyűlésen anakronisztikus volt mindaz, ami elhangzott és akik elmondták. Leplezni akarták igazi céljukat, de a nagybirtok és a magántulajdon védelme, valamint az éles „kommunizmus”-ellenesség lerántotta a leplet. Üres, az osztálybéke hamis illúzióját keltő maradt a jelszó: „Az új korszak vetette előre a jövendő képét... Hajdú vármegye gazdái és mezőgazdasági munkásai egy táborban”. Fried Leó balmazújvárosi nagybérlő a gazdatársadalom szervezésének szükségességéről beszélt, Klárik József püspökladányi plébános erélyesen tiltakozott a kormány földreform elgondolásának nagybirtokok ellen irányuló tervezete ellen, mert azok „a kommunizmus alapján állanak... és a gazdatársadalom a leghatározottabban tiltakozik a magántulajdon megszüntetése ellen”. Rásó Sándor megyei főügyész nem értett egyet Károlyiéknak azzal az elgondolásával, miszerint a birtokok alsó és felső határát a földreformtörvénynek meg kell határozni. Kifejezetten a nagybirtok mellett van és ellenzi a „kommunizmus elvén” alapuló földosztást. Csáthy Dezső dr. azt hangsúlyoz93