A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Gazdag István: Hajdú és Bihar megyék gazdaságtörténetének néhány kérdése az első világháború éveiben

1915 februárjában megtartott közgyűlésén az igazgatóság leszögezte: . a

világháború a már több év óta depresszió alatt álló közgazdasági életet megbénította s az amúgy is szűk keretek között mozgó üzleti forgalom úgyszólván teljesen megszűnt”.11

Annak ellenére, hogy Debrecen az 1910-es országos összeírás alapján tiszta vagyonát tekintve közvetlen Budapest után következett, a háború előrehaladásával egyre súlyosabb anyagi nehézségekkel küzdött. Saját erőforrásai egyre jobban kiapadtak: a hatalmas ingatlanbirtok keveset jövedelmezett, az adófizetés — a teljesítőképesség hanyatlása miatt — egyre csökkent, a községi vállalatok a korszerűtlen vezetés miatt deficitesekké váltak, végül a debreceni cívis polgárok privilegiális helyzete csökkentette a közbevételt.12

Ugyanakkor egyre súlyosabbá vált a városokkal szemben támasztott anyagi igény. Mindkét városnak fizetni kellett a felvett hatalmas kölcsönök kamatait, a különböző támogatásokat és segélyeket, a lakosság ellátása érdekében nagy összegeket kellett élelmiszer beszerzésére fordítani.13

Nagyvárad és Debrecen vonatkozásában is megtorpant, a háború utáni évekre lett elhalasztva a legfontosabb városi beruházások megvalósítása. Kőszegi József Nagyvárad városi főmérnöke szerint a háború „.. .úgyszólván meghiúsította, hogy beruházási programunkat végrehajtsuk”. Lekerült a napirendről a közvágóhíd, a munkáslakások, a hegyi iskola, a fa-fémipari szakiskola, a csatornahálózat és az utcaburkolat építése. Egyetlen építkezéshez kellett biztosítani a feltételeket: a katonai lőszerraktárhoz. Debrecen tanácsa is felülvizsgálta beruházási programját és azokat a már megkezdett munkák kivételével leállította.14

A városok háztartásának rendezéséhez, a megbomlott egyensúly helyre- állításához új jövedelemforrásokról kellett gondoskodni. Nagyvárad pénzügyi tanácsosa a hadseregszállítók fokozott megadóztatása mellett új fogyasztási és luxus adók bevezetését szorgalmazta. Kovács Gábor 1917-ben megjelent „A kálvinista Róma” c. szociográfiájában az általános takarékosság érvényesítése mellett szintén az új bevételi források megnyitását javasolta. Elismeréssel említette Grüner Lipót gazdasági tanácsnok által készített tervezetet a város összes földbirtokának hasznosítására.15

A községek arányaiknak megfelelően hasonló gondokkal küszködtek.

A háború következtében a városok és községek fejlődése nemcsak hogy megtorpant, de vissza is esett. Az építkezések, a kommunális fejlesztés leállítása,

11 A Debreceni Első Takarékpénztár zárószámadása és az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése az 1914. évről. A jelentés megállapítja: „A háború következtében általában értékcsökkentések és veszteségek állottak be, melyeket működési területünk egy kis részén az ellenséges betörések még súlyosabbá tettek”.

12 Kovács Gábor: A kálvinista Róma, szociográfiai tanulmány. Bp. 1917. Az 1910-es országos statisztika szerint tiszta vagyon szerinti sorrendje a városoknak: Budapest 400 289 773, Debrecen 103 834 999, Szeged 49 115 334, Szabadka 40 528 827 Korona.

13 Nagyvárad a Friedrich Wilhelm berlini biztosító társaságtól kétmillió Korona kölcsönt vett fel és újabb felvételéről tárgyal egy bécsi bankkal. Nagyvárad, 1916. jún. 20. Debrecen összes terhe 1915-ben 52 594 159 Kr. Kovács G.: i. m. 48. old.

14 Nagyvárad, 1914. dec. 25. A debreceni beruházási programból elhalasztották: az összes város- rendezési munkálatokat, a soron levő iskolák, a gazdasági épületek építését, a vasútépítési hozzájárulások, a legkülönbözőbb segélyek kifizetése elmaradt. HBmL. IV. B. 1405/b. 253. 1914. aug. 17.

15 Nagyvárad 1916. jún. 6. A városnak ebben az időpontban 20 millió volt az adóssága. 1912-től évi 500 000 Koronával nőtt a deficit, Kovács G.: i. m. 51. old.

8