A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: Tanácsválasztások Hajdú megyében és Debrecenben 1919 áprilisában
választott küldötteken túl a társadalmi szervek közvetlen képviselői is helyet kaptak.69 Az oroszországi szovjetek tapasztalatai és a forradalmi harc elmélete előtérbe állította azt a követelményt, hogy „a helyi tanácsokban biztosítani kell a forradalmi áldozatvállalásban, elszántságban és tettekben szilárdabb munkás- osztály döntő befolyását, különösen a felsőbb irányítást gyakorló járási és megyei tanácsokban”.70 Az Ideiglenes Alkotmány ezért úgy rendelkezik, hogy a járási tanácsba a járás területével határos valamennyi város is delegálja tagjait; illetve a megyei tanácsba a megye területén levő valamennyi th. jogú város is küldje el képviselőit. A helyi hatalom a választásokat követően a dolgozó nép kezébe került. Hogyan éltek ezzel a hatalommal? Azonnal átvették területük irányítását, a közigazgatás vezetését. Alapvető, minőségi változást jelentett ez a helyi hatalom gyakorlásában. Eddig a végrehajtó hatalom a dolgozó néptől független, a bur- zsoá kormány által kinevezett hivatalnokok kezében volt. Most alulról, a nép által választott, a dolgozók soraiból való emberek vették át a helyi hatalom gyakorlását. A tanácsok összetételére országosan is jellemző volt a régi bürokrácia jelenléte (ha más hatáskörrel is) az új államapparátusban. A döntő ebben a kérdésben az, hogy osztályösszetételét tekintve a helyi tanács tükrözte azt a lényegbevágó osztálykülönbséget, amely a régi államhatalomtól megkülönböztette, ugyanakkor magán viselte az átmeneti állapot jegyeit. Kun Béla a budapesti Munkás- és Katonatanács alakuló ülésén a tanácsok feladatát a lenini elvek alapján így fogalmazta meg: „A munkások, katonák és földműves szegények tanácsának hármas feladata azt jelenti, hogy a törvény- hozás, végrehajtás és bíráskodás eddig szétválasztott funkcióit egy kézben fogja egyesíteni”.71 A helyi közigazgatási szervek működésére, szervezetük belső tagozódására, konkrét feladataira vonatkozó útmutatást az Ideiglenes Alkotmány nem adott. Ez fokozatosan alakult ki, a különböző szakterületekre vonatkozó egyes kormányzótanácsi rendéletek és az azokat kiegészítő vagy részben helyettesítő népbiztosi rendeletek révén. Az egyes, különböző időkben és szinteken kiadott rendelkezések előírták birtokrendező és termelést biztosító bizottságok, művelődési osztályok, vallásügyi likvidáló bizottságok, ipari termelési tanácsok, egészségügyi, lakásbizottságok választását, szabályozták ezek működését, hatáskörét. * Összegzésül elmondható, a megválasztott helyi tanácsok fennállásuk rövid ideje alatt is bizonyították: helytállásukat, feladat vállalásukat, forradalmi hűségüket. 69 Beér János: A helyi tanácsok a Magyar Tanácsköztársaságban. 109. old. 70 Uo. 110. old. 71 Népakarat, 1919. ápr. 6. 84
