A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: Tanácsválasztások Hajdú megyében és Debrecenben 1919 áprilisában
a burzsoá demokrácia helyébe, ez a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formája, a proletárdiktatúra formája.”64 „A parlamentartizmusból való kivezető utat természetesen nem a képviseleti testületek és a választás megsemmisítésében kell keresni, hanem abban, hogy a képviseleti testületek kupaktanácsokból »dolgozó« testületekké változzanak.”65 A választás cselekvési forma. A társadalom átalakításáért vívott harcban meg kell szerezni a többség támogatását. Ennek a többségnek azonban elsősorban nem matematikai értelemben vett többséget kell magában rejtenie, hanem politikai többséget. Ha a választással sikerül megszerezni egy tekintélyes társadalmi tömböt, amely tömöríti a lakosság nagyobbik részét, a választás eredménye győzelmet jelent. A megnyert politikai többség ugyanis szilárdabb és tartalmasabb annál, mint amit a szavazatok abszolút vagy relatív értékei mutatnak. Számszerű eredményét tekintve az áprilisi tanácsválasztásokon az ország összlakosságának kb. 25%-a adta le szavazatát, ami a magyar választások történetében egyedülálló. „A Tanácsköztársaság területén körülbelül kilencmillió ember élt. Szavazati joga tehát mintegy 4 4/2 millió dolgozónak volt. Valószínűleg nem tévedünk, ha úgy számítjuk, hogy az egész országban két és egynegyed millió választó szavazott.”66 A választás meghozta a politikai többség győzelmét is: „... a munkásokon kívül a többi dolgozók, elsősorban a szegényparasztok nagy része is a Tanács- köztársaság mellé állt.”67 Ez volt az első olyan választás Magyarországon, amelyen valóban a dolgozó tömegek többségének akarata szerint alakultak meg országszerte a képviseleti szervek, amelyen valóban minden dolgozó részt vehetett, első ízben szavazhattak a nők és a fiatalok. Az egész összefüggő tanácsi szervezetnek leglényegesebb szervezési és működési elve a szovjeteknél már megvalósított demokratikus centralizmus volt. A demokratizmus biztosítékai voltak: a legszélesebb választójog, a választók állandó befolyása a tanácstagok működésére, pl. a visszahívási jog által; a rájuk bízott ügyek önálló eldöntése, a gazdasági önállóság, s a helyi adottságok figyelembevétele központi rendelkezések végrehajtása során. A centralizmus abban jelentkezett, hogy az alacsonyabb szintű tanácsok és intéző bizottságaik a felsőbb szintű tanácsoknak és intéző bizottságaiknak alárendelten működtek. A Forradalmi Kormányzótanács biztosokat nevezett ki a megyék és a városok élére. A biztosok útmutatással látták el a helyi tanácsokat és intéző bizottságokat, segítették és ellenőrizték azok működését.68 Az alsó szintű tanácsok tagjait közvetlen választással, a magasabb szintű tanácsokat pedig közvetett módon választották. A választási rendszer tehát a területi elvre épült, ami előmozdította az egész tanácsszervezet egységének megszilárdulását. A szovjet-oroszországi helyi szovjetek nem alkalmazták mechanikusan a területi képviseleti elvet. A városok szovjetjei, a különböző üzemek, szövetkezetek, szakszervezetek, párt- és más társadalmi szervezetek delegáltjaiból tevődtek össze; a falusi szovjetekben már érvényesült a területi elv, de úgy, hogy a 64 Lenin: Összes művei. 39. köt. 157. old. 65 Uő.: Összes művei. 2. kiad. 33. köt. 42. old. 66 Hajdú Tibor: Tanácsok Magyarországon. 172. old. 67 Uo. 178. old. 68 Magyar állam- és jogtörténet. Szerk.: Csizmadia Andor. Bp. 1975. 603. old. 6* 83
