A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: A kereskedelem és a pénzügy néhány kérdése Hajdú és Bihar megyékben az 1918-1919-es forradalmak idején
hez, gazdasági tevékenységéhez nem nyúlt. 1919. március 9-én a biztosító intézetek állami felügyelet alá helyezését kimondó rendelet jelent meg. Pénzügyi téren ez tekinthető a polgári demokratikus kormány legradikálisabb intézkedésének.68 A kormány pénzügyi rendelkezései nem nyerték meg a bankvilág vezetőinek a tetszését. A Debreceni Első Takarékpénztár egyik vezetője, Serly vezér- igazgató visszaemlékezésében megállapította, hogy a kormány rendeletéi minden vállalkozási kedvet megbénítottak. „A tőke a rendeletek sokasága között ... valóságos tojástáncot járt. Hol elrejtőzött, hol előkerült”. A pénz lebélyegzésének hírére mindenki szabadulni igyekezett tőle. Mivel az ingatlanok vásárlását korlátozták, „a tőke az értékpapírra vetette magát. Az állampapírok árfolyama ... még nem tapasztalt magasra szökött”. „A pénz kereste az elhelyezést, de természetesen nem tudta a keresett mértékig megtalálni, s így az abból megmaradt nagy felesleg takarékbetétként lett elhelyezve”. A bankok a betétek özörilését a kamatlábak majdnem 0-ra való csökkentésével igyekeztek megakadályozni, de ez nem járt eredménnyel. A bankár megállapította, hogy Szende Pál pénzügyminiszter nyilatkozatai gyakran érintették a pénzintézetek érdekeit. A szakembereknek sokszor az volt a véleményük, hogy a miniszter a speciális pénzügyi kérdésekben nem kért véleményt a szakértőktől. A bankkörök szerint a kormányban egyre nagyobb szerephez jutott „a szocialisták szélsőbal irányzata”.69 A másik nagy debreceni pénzintézet, az Alföldi Takarékpénztár is zavartalanul működött a polgári demokratikus időszakban. Az igazgatósági jegyzőkönyvekben részletesen feljegyezték a tárgyalt hitelügyeket, s közöttük néhány nagyobbszabású is előfordult. A Hajdúnánási Konzervgyár és Kertgazdasági Rt-nek négymillió К hitelkérését tárgyalták 1918. december 4-én. A hitelt úgy engedélyezték, hogy a fele összeget a bank, felét a Magyar Élelmiszer- Szállító Rt. adta volna. A tárgyalás során a hitelösszeget hatmillió K-ra emelték fel, 50%-os megosztással. Véglegesen még nem engedélyezték akkor a hitelt, a döntést elhalasztották, majd csak a vezetőség intézhette el az ügyet, mert a jegyzőkönyvben nem szerepelt azután.70 Az Alföldi Takarékpénztár igazgatósága többször foglalkozott borüzlettel. 1918. november 7-én a Waldman-féle 1000 hl-es vásárlással kapcsolatban 100 ezer К-ás hitelt tárgyaltak. November 12-én az Emerich-féle szőlőtelep terméseredményével foglalkoztak, mivel a szőlő a bank pénzügyi kezelésében állott, november 20-án egy 230 ezer koronás tartozást tárgyaltak az Emerich- féle borüzletből kifolyólag. Már az 1919. január 2-i megbeszélésen felvetették, hogy a fenyegető ellenséges megszállásra tekintettel milyen intézkedést tegyenek az értékek biztosítása végett. Az igazgatóság úgy határozott, hogy nem szükséges a Budapestre való elszállítás, azonban el kell készíteni az értékpapírok számjegyzékét. Ugyancsak január 2-án 0,5%-kal leszállították a betéti kamatlábat. Január 8-án Frigyesi igazgató kijelentette, hogy a Hajdúnánási Konzervgyárban és a Stern kefegyárban vizsgálatot tartott, mivel a két gyár a bank érdekeltségébe tartozott. Január 11-én tárgyalták a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közleményét, hogy a kihelyezési lehetőségek teljes hiánya miatt nagy pénz68 Berend—Szuhay: A tőkés gazdaság ... i. m. 173—174. old. 69 HBmL. XVI. 11/b. 3. 2057/1—2. old. 70 HBmL. XI. 201/a. 2. 1918. dec. 4. 4. sz. 56
