A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: A kereskedelem és a pénzügy néhány kérdése Hajdú és Bihar megyékben az 1918-1919-es forradalmak idején
A KERESKEDELEM ÉS A PÉNZÜGY NÉHÁNY KÉRDÉSE HAJDÚ ÉS BIHAR MEGYÉKBEN AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK IDEJÉN Ujlaky Zoltán A világháború évei után az ország igen súlyos gazdasági helyzetbe került. A nyersanyaghiány minden téren egyre nagyobb gondot okozott. Az iparban nagy problémát jelentett a hadiipar átállása a békés termelőmunkára, a közszükségleti cikkek előállítására. Sok tőkés megszüntette gyárában a termelést, bár a Károlyi-kormány az átálláshoz támogatást nyújtott. Az áruhiány a kereskedelemben okozta a legnagyobb nehézségeket, mivel az árukészlet egyre zsugorodott. Ezzel párhuzamosan az árak ugrásszerűen emelkedtek. Az áremelkedés megnövelte a pénzforgalmat, s az állam egyre több pénzt bocsátott ki, hogy fizetési kötelezettségeinek eleget tehessen. 1918 folyamán megkezdődött az ún. fehérpénz budapesti előállítása az Osztrák—Magyar Bank által 1918. október 30-án Bécsben kiadott 25 és 200 koronás bankjegyek átengedett kliséivel. A Károlyi-kormány 200 koronás bankjegyeket adott ki, melyeknek a hátoldala nyomás nélkül maradt. Az áremelkedés és a nagyarányú pénzkibocsátás az infláció fokozódását idézte elő, a pénz értéke rohamosan csökkent: 1918. októberére a korona értéke a háború előttinek a 44%-ára süllyedt.1 A polgári demokratikus forradalom kormánya a szabadkereskedelem elvét támogatta, mely a háborús kényszergazdálkodás és az állami beavatkozás felszámolásával járt volna együtt. Garami kereskedelemügyi miniszter 1918. november 4-én az anyaggazdálkodási központok fokozatos megszüntetését javasolta, melyet egy kormánybiztosság szervezésével kellene végrehajtani.2 Már 1915-től kiépült a központosított anyaggazdálkodás, az állami kiutalás rendszere. Egy-egy termék, anyag elosztását egy részvénytársasági formában szervezett központ intézte, mely államilag létrehozott monopolszervezet volt. E központokban a legnagyobb gyárak, bankok képviselői vettek részt, állami hatáskörrel feljogosítva. 1918-ban egy iparág minden üzemét tömörítő kényszertársulásokat, ipari szövetségeket hoztak létre. E szövetségek az ipari termelésbe közvetlenül beavatkozhattak.3 A központok megszüntetését a kereskedelem, valamint a kis- és középipar követelte, mivel e szervezetek a nagyipar 1 Magyarország története. 1918—1945. Főszerkesztő: Ránki György. Bp. 1976. 125—129. old. Bereuet T. Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Bp. 1973. 165—167. old. Mészáros Károly: Adalékok a Tanácsköztársaság gazdasági, pénzügyi helyzetének alakulásához. Pt. K. 1962. 3. sz. 2 Magyarország története, i. m. 129. old. 3 Berend—Szuhay: A tőkés gazdaság története ... i. m. 132—133. old. 41
