A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Újlaky Zoltán: A kereskedelem és a pénzügy néhány kérdése Hajdú és Bihar megyékben az 1918-1919-es forradalmak idején

érdekeit képviselték. Több mint hatvan anyagelosztó központ működött akkoriban. A nyersanyaghiány azonban nem tette lehetővé a központi gazdálkodás felszámolását, csupán az átalakítás, a demokratikusabb módszerek alkalmazása vált szükségessé az anyagelosztás terén.1

Az 1918. november 25-én kelt 5740/1918. M. E. számú rendelet a háborús gazdasági szervezetek, központok fokozatos leszerelése céljából kormánybiztos kirendeléséről intézkedett. Elsősorban az ipari és kereskedelmi központokra terjedt ki a kormánybiztos jogköre, a mezőgazdasági jellegűek irányításában a földművelésügyi miniszter képviselőjével működött együtt. A közélelmezési központokra nem terjedt ki a kormánybiztos ellenőrző tevékenysége.4 5 A rendelet 1918. november 29-én lépett hatályba.

Debrecen város törvényhatósági bizottsága határozatában már 1918. november 29-én kérte a kormánytól a háborús jellegű anyagelosztó központok megszüntetését.6 A vasáruknál 1919. január 15-től kezdve a szabadkereskedelem érvényesült7, a kormány gazdaságpolitikájának megfelelően. A kereske- lemügyi minisztérium azonban több hónap elteltével sem alakított ki határozott álláspontot az elosztó központok megszüntetése, vagy átalakítása ügyében. Természetesen a közvetlen hadiipari jellegű központok a háború befejezése után megszűntek.

A kereskedelemügyi miniszter 1919. március 9-én kelt leiratában foglalkozott a háborús gazdasági központok megszüntetésének a kérdésével. Szükségesnek tartotta, hogy a gazdasági élet szabályozása végett kiadott intézkedéseket felülbírálják. Mióta Magyarország nem hadviselő állam, a gazdasági élet nem áll a hadsereg szolgálatában, hanem feladata az ország ellátásának kielégítése. Ezért a miniszter a kötött forgalom enyhítését tervezte, s egy értekezleten akarta megtárgyaltatni, hogy melyik központot kell megszüntetni, meghagyni, vagy egységes közellátási szervezetet kellene-e létrehozni.8

A miniszter által tervezett értekezletet 1919. március 14-én tartották meg. Itt Vágó kormánybiztos közölte, hogy kormánybiztosi munkája kezdetén húsz központot talált. Ezek közül a bél-, fém-, gumi-, gyapjú-, len- és kenderközpont, valamint a pamut-, szőr-, kénsav-és a keményítőközpont részben már feloszlott, részben a megszűnésük minden pillanatban várható. A közellátást szolgálják az olaj- és zsírközpont,a pamuthulladék-, továbbá a népruházati központ textil- és bőrosztálya, ezeknek a további fenntartása tehát szociális érdek. Ezeket csak akkor lehet megszüntetni, amikor az import minden szükségletet ki tud elégíteni. Az értekezleten részt vett Szende Pál pénzügyminiszter is, aki azt hangoztatta, hogy a központi szervezeteket nem lehet tovább fenntartani. Ezek a „háborús ultrakapitalisztikus” talajból nőttek ki, a korszak megszűnésével el kell tűnniök, vagy mássá kell válniok, mert a kényszerrekvirálás nem tartható fenn. Demokratikus alapon új állami szabályozás szükséges, a kereskedelem tevékenységét nagyobb mértékben kell most már igénybe venni, de a kapitalisztikus régi jellege nélkül. Az új típusú kereskedelemről azonban Szende nem szólt. Mint polgári radikális politikus, feltehetően nem gondolt a szocializálásra. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megbízottja is a központok megszün4 Magyarország története, i. m. 129—130. old.

5 HBmL. IX. 201/b. I. 437/1919. sz.: 5740/1918. M. E.

6 Debrecen sz. kir. város th. bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvei. Db. 1918. 360/1918. bkgy.

7 HBmL. IX. 201/b. I. 154—1919. sz.: 6350/1918. M. E.

8 HBmL. IX. 201/b. I. 437/1919. sz.: 50427/1919/27. K. M.

42