A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben

lyen meglepő felszólalások hangzottak el. Dr. Katz Lipót kijelentette, hogy „A kommunista társadalom keretében kedvezőbb lehetőségek nyílnak a szellemi munkások értékelésére”. Dr. Oláh Béla is az új rendszer hívének vallotta magát, s Dutka Ákos szintén a kommunizmus szebb jövőt biztosító képét” festette felszólalásában, Ágoston Péter ugyancsak a kommunizmuson felépülő új rendről beszélt. Dr. Berkovits René terjesztett elő határozati javaslatot, amelynek értelmében a „vállalkozók és a tőkéből élő egyének mellőzésével csakis a szellemi munkából élők, tehát a szellemi proletárok lehetnek tagjai a szakszervezetekbe tömörülő szellemi munkásoknak”. A szakszervezeti szervezkedés tervezetét egy bizottságra bízták,83 s végül csatlakoztak a szociáldemokrata párthoz. Néhány nappal később Antal Sándor indítványára megalakult a közélelmezési tisztviselők szabad szervezete is.63 64

A Nemzeti Tanács 1918. november 13-án dr. Ágoston Péter jogakadémiai tanárt nevezte ki Bihar megye kormánybiztosává és ideiglenes főispánjává, majd távozása után, 1919. február 2-án dr. Katz Béla kapta a megbízatást. Mindketten képzett szocialisták voltak, majdan a Tanácsköztársaság idején fontos állásokat töltöttek be, s mindketten művészetpártoló, tollforgató emberek, publicisták voltak, nem mindennapi műveltséggel rendelkeztek. Ennek ellenére a beiktatásukon elmondott programbeszédjükben a kultúra kérdései közül csupán közművelődéssel, közoktatással foglalkoztak, irodalom- és művészetpolitikai nézeteiket nem fejtették ki. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha nem lett volna egyéni művészetpolitikai koncepciójuk. A zaklatott kül- és belpolitikai helyzet azonban lekötötte energiájukat. A román megszállás veszélye Damoklész kardjaként lebegett a város felett. Nagyvárad szénhiánnyal küszködött, rossz volt a közellátás, kevés a munkaalkalom, pedig a város lakossága átmenetileg 150 ezerre duzzadt. A megyében bandák garázdálkodtak, a csőcselék fosztogatott. Ebben a helyzetben a különböző társaságok és egyes személyek voltak a művészeti élet előmozdítói, letéteményesei.

Az újságírók javasolták például, hogy a népköztársaság kikiáltásának emlékére, valamint Károlyi Mihályról és Ady Endréről nevezzenek el utcát. A Szigligeti Társaság ismét megnyitotta külvárosi népkönyvtárát, ahol könyvet kaphatott „minden tisztességes felnőtt”.65 A társaság egyébként ismét éledezni kezdett Csipkerózsika-álmából, az újságíró tagok ösztönzésére megkísérelte összehívni a közgyűlést. A választmány egy bizottságot bízott meg addig is az összes kérdés megtárgyalásával.66

A forradalom hónapjaiban mindvégig élénk tevékenységet folytattak a feministák, dr. Ágoston Péterné vezetésével. A váradi nők december 16-i ülésén is ő volt az első szónok.

A tömegek kulturális színvonalának felemelését sürgette, hiszen „senki oly kevéssé a kultúra javaiban nem részesült, mint a tömeg, melynek munkájára épült az egész társadalom”. Miklós Jutka azokban a napokban érkezett el világnézeti fejlődésének csúcsára. „Nem engedünk többé népeket egymás ellen uszítani, a gyűlölködő nacionalizmust el kell hallgattatni örökké a józan emberiség szavának — mondotta —, amely megérteti az emberekkel végre,

63 Nagyvárad, 1918. nov. 16. Szellemi munkások a váradi szocialista pártban (az előkészítő bizottság elnöke dr. Meer Samu orvos, tagjai dr. Berkovits René orvos, dr. Sándor János orvos, Dutka Ákos, dr. Katz Lipót, Zoltán Jenő és Weiszbergen Szerén).

64 Nagyvárad, 1918. nov. 19.

65 Nagyvárad, 1918. nov. 22.

66 Nagyvárad, 1918. dec. 5., 6.

137