A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben
A színházi élet Mint említettem, a színházak államosítása gyorsan megtörtént. Az öttagú színházi direktórium, jóllehet nem ismerte Lukács György utasítását, úgy cselekedett, hogy intézkedéseit nem kellett módosítania. Bár a Vígszínházban a szénhiány miatt meg kellett szüntetni az előadásokat, a Csokonai Színházban a program zavartalan volt. Heltai Jenő színigazgató tudta, mit kíván az új kor: „A színházi műsor összeállításában a szociális irányzatú és népnevelésre alkalmas színdarabok kerültek elsősorban figyelembe. A színháznál máris a legnagyobb arányú műsorterveket dolgozták ki, melyben Ibsen, Gerhart Hauptmann, Gorkij, Strindberg, Moliére művei, az énekes darabok közül pedig a Cigánybáró, a Hoffmann meséi és a Corneville-i harangok szerepelnek. A debreceni színháznak az a célja, hogy a vidéki színházak között első sorban álljon hivatása magaslatán és lelkesedéssel támogassa propagandairányzatú darabokkal a forradalmi kormányt”. A nyilatkozatoknál, az elképzelések deklarálásánál is fontosabb azonban, hogy mi valósulhatott meg egy hónap alatt a gyakorlatban. Sajnos, nem sok. A zenés darabok közül ugyan színre került a Hoffmann meséi és a Corneville-i harangok, valamint Sardou forradalmi tárgyú vígjátéka, a Szókimondó asz- szonyság, de Földes Imre Hivatalnok urak című drámáját nem mutatták be, Jánosi Zoltán Absolonjához is csak hozzákezdtek, mint azt a Népakarat március 29-i száma is említi. Azt tervezték, hogy nyáron a Nagyerdei Szabadtéri Színpadot egy Aiszkhülosz tragédiával nyitják meg. A színészek legjobbjai a színházi előadásokon kívül irodalmi estéken találkoztak a közönséggel, leginkább a Váradról jött kitűnő művész, Bihari Ákos.35 Az évad során 88 darabot mutattak be Debrecen két színházában, ez nagy szám! A Csokonai Színházban naponta két előadást is tartottak. Ezek között voltak munkás- és ifjúsági előadások is. Az előadásokat szép számú közönség látogatta. A szocialista pártvezetőség április elején elrendelte, hogy a színházi előadásokon az első és a második felvonás közben propagandisták ismertessék a forradalmi átalakulást. Kuthi Sándor április 11-én tartott előadást, „mely a hivatalnok osztálynak, ennek az osztályöntudattal nem bíró proletariátusnak nagy tévedésével és remélhető megtérésével foglalkozott”.36 Namény Vilmos az osztályharc szükségességéről és eredményeiről beszélt egy másik este.37 A színházművészet iránti megkülönböztetett érdeklődést reprezentálja, hogy a rövid forradalmi időszakban több színházelméleti, színházpolitikai cikk látott napvilágot. Már a Tanácsköztársaságot megelőzően Verő Márta színésznő egyízben beszámolt egy munkáselőadás élményeiről.38 Alig néhány nappal a forradalmi átalakulás megkezdése után a Debreceni Hírlap egyik cikkírója a jövő színészetéről meditál. Örömmel üdvözli a régi rendszer megbuktatását, a szociális átalakulást, s megállapítja, hogy a színházművészetnek is az új szellem irányában kell fejlődnie. A cikkíró társadalmi felfogása ugyan idealista („fontos, hogy művészetünkre, annak új irányú kifejlődésére még a gazdasági kérdéseknél is nagyobb súlyt helyezzünk”), de ötleteit kétségkívül a debreceni 35 A debreceni színészet története. Debrecen, 1976. Szerk.: Katona Ferenc. Az általános részre lásd 80—81. old. Az 1918/19-es műsorrendet a 369—370. old. Az 1918/19-es évad társulatának összetételét a 449—450. old. 36 Népakarat, 1919. ápr. 12. 37 Népakarat, 1919. ápr. 16. 38 Színházi Figaro 1919. febr. 21—27. 132
