A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben
Az irodalmi élet A forradalmak idején Debrecenben három jelentős író, költő élt és alkotott: Oláh Gábor, Nagy Zoltán és Kuthi-Térey Sándor. Mindhárman azonnal a forradalom és a Tanácsköztársaság híveivé szegődtek. Hármójuk közül a legaktívabb Kuthi Sándor volt, ő vállalta a legtöbb nyilvános szereplést, mi több: a direkt politikai munkától sem riadt vissza. Neve legalább annyiszor szerepel az újságok hasábjain, mint a direktóriumi tagoké.18 Nagy Zoltán is hamar belekerül a forradalmi események forgatagába: a debreceni ügyvédi kar március 22-én jelentette be, hogy támogatja a Tanácsköztársaságot, a gyűlésen az előterjesztést megerősítendő Nagy Zoltán is hozzászólt.19 Két nappal később a munkás- és katonatanács, valamint a szocialista párt végrehajtó bizottsága az ismert költőt igazságügyi népbiztoshelyettessé választotta.20 Az írók, művészek szakszervezete írói szakosztályának alakuló ülését március 30-án Kuthi Sándor kezdeményezte, a Kossuth utca 8. szám alatti ház első emeletének 5-ös szobájába hívta össze írótársait.21 Az írók Jánosi Zoltánt22 választották elnöknek. Bizalmi férfiak: Oláh Gábor, Nagy Zoltán, a jegyző Kuthi Sándor.23 A neves írók közül Oláh Gábor nem vállalkozott közszereplésre, de a forradalmak az ő költészetét termékenyítették meg leginkább.24 18 Kuthi Sándor (1886—1955). Műveit többnyire Téré}' Sándor néven jelentette meg. Kuthi debreceni születésű. Tóth Árpád osztálytársa volt, Tóth Árpád „ravasznak” tartotta. Verseket, regényeket, esszéket egyaránt írt, kulturált formaművész volt. Műfordítói munkásságának érdekessége, hogy 1926-ban francia nyelvű Ady-műfordításkötete jelent meg, egyike az első idegennyelvű Ady interpretációknak. Kuthi életútját és munkásságát nem elemzi marxista igényű tanulmány. Az egyetlen rövid kísérlet szerint (Szabó Sándor Géza: Kuthi-Térey Sándor, Hajdú-bihari Napló, 1978. május 14.) Kuthi jó rajtot vett az irodalomban, 1912-től a Nyugat munkatársa volt. Magányából a forradalmak ragadták ki. A Tanácsköztársaság leverése után Kuthi művészileg a köny- nyebb ellenállás irányába indult, emberileg pedig folytatta sikeres polgári karrierjét: az Idegen- forgalmi Hivatal vezetője, a városok kultúrszövetségének igazgatója (1932—38), a Városkultúra című lap szerkesztője, a Cobden Szövetség tisztségviselője, a népszövetségi delegáció beosztottja (1928—1934), Klebelsberg és Apponyi munkatársa. A cikk szerzője szerint „litterary gentleman”. Bár képességei megvoltak rá, nem tudott semmiben maradandót alkotni. Magyarán: Jóllehet Kuthi Sándor a Tanácsköztársaság idején rendkívüli módon exponálta magát, a tanácshatalom leverése után visszailleszkedett a polgári rendbe, sőt karriert csinált! 19 Népakarat, 1919. márc. 23. 20 Népakarat, 1919. márc. 25. 2. sz. 21 Népakarat, 1919. márc. 30. 22 Oláh Gábor és Nagy Zoltán pályaképét fölösleges felidézni, mindkettő megtalálható a Magyar Irodalmi Lexikonban, a XX. sz.-i irodalomtörténeti összefoglalókban, illetve a velük foglalkozó tanulmányokban. Jánosi Zoltán írói neve azonban az idők folyamán feledésbe merült. A Magyar Irodalmi Lexikon nem is tartja számon. Jánosi Zoltán (1868—1942) 1887-ben kezdte teológiai tanulmányait Debrecenben, s attól kezdve írt nagyobb lendülettel verseket, cikkeket, értekezéseket, sorozatosan nyerte velük a pályadíjakat. Ösztöndíjasként Svájcban folytatta tanulmányait, majd hazatérve a Budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be. 1897-ben jött haza helyettes református gimnáziumi tanárnak, később sámsoni és debreceni lelkész. Radikális szemléletét bizonyítja Absolon című bibliai tárgyú drámája, melyet a Magyar Tudományos Akadémia pályázatára írt 1898-ban, s a tragédiát dicséretre tartották érdemesnek. A dráma bibliai köntösben a földosztást sürgeti. Az Absolont két évtized múltán, többszöri átdolgozás után adták nyomdába (.Szabó Sándor Géza: Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról DMÉ. 1975.). Jánosi költészetét a nép nemzeti irányzathoz sorolják. A debreceni írók nyilván a szónoknak, a politikusnak kijáró tiszteletből választották meg az írói tanács elnökének, hiszen Jánosi 1918 óta országgyűlési képviselő volt, a húsz tagú Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi kormány belügyi államtitkára. Híve volt a szocialista forradalomnak is, a Tanácsköztársaság idején több debreceni testületnek tagja. Munkásságának legteljesebb összefoglalóját lásd: Tóth Endre: Jánosi Zoltán életműve. Egyháztörténet 1959. 1—2. sz. 23 Népakarat, 1919. ápr. 2. 24 Oláh Gábor: Forradalmi versek. Db. 1919. 9 Évkönyv V. 129
