A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Bakó Endre: Az irodalmi és művészeti élet néhány kérdése a két forradalom idején Hajdú és Bihar megyékben
és Kiss Béla (népzenész). A vezetőség tagjai: Nagy Jenő, Balassa Sándor (újságíró), Magyari Imre (népzenész), Sebestyén Lipót dr. (ügyvéd), Kuthi Sándor dr. (ügyvéd), Kémeri Nagy József és Kardossné Magoss Olga. A névsor az újságírók enyhe „fölényét” mutatja. (Nemény, Szatai, Gáspár, Balassa, Kuthi), egyébként a választók elég gondosan vigyáztak az arányokra. A későbbiek során, amint azt az újságok híranyaga bizonyítja, a szervezeti, a politikai, a művészeti élet az egyes szakcsoportokban folyt.11 Természetesen a Tanácsköztársaság helyi szervei a tanácshatalom alig valamivel több mint egyhónapos fennállása alatt új intézményeket nem hozhattak létre, de az intézkedések azt tükrözik, hogy a párt a művészetpolitikát az általános politikai gyakorlat szerves részének tekintette, nem becsülte le és nem becsülte túl a művészek társadalmi szerepét, anyagi erejét, tudat- és ízlésformáló hatását, mint később, az ötvenes években. Majd látni fogjuk, hogy az új hatalomnak a városban élő jeles művészeket szinte kivétel nélkül sikerült megnyernie. Nyilván ez is közrejátszott abban az örvendetes tényben, hogy az újságokban tükröztetett vélemények szinte kivétel nélkül esztétikai megalapo- zottságúak. Minden megnyilvánulásból kitetszik a klasszikus művészeti értékek nagy tisztelete, őszinte megbecsülése. A helyi direktórium művészetpolitikai kérdésekben, a színház említett államosítását kivéve, figyelembe vette a központi utasításokat, intézkedéseire ugyanakkor nagyfokú önállóság is jellemző volt. Többek között személyi kérdésekben is. A városi direktórium például Mayor Józsefnek, a sajtódirektórium vezetőjének határozott hangon válaszolt egy táviratban: „Népakaratnál Namény és Gáspár újságírók alkalmazása mint szocialista újságíróké, nélkülözhetetlen. Különben is ez debreceni párt speciálisan belső ügye, felülről tehát nem irányítható. Ugyanez állt Szántóra is, aki szocialista lap megalapítására párttól külön megbízatást kapott”.14 15 A Debrecenben megvalósult művészetpolitika távolról sem volt szektás, ultrabalos, sőt túlságosan szigorúnak sem nevezhetjük. Magától értetődik, hogy az ellenséges hangú művészeti alkotásokat betiltották, esztétikai értelemben azonban engedményeket tettek, különösen a színház és a mozi műsorpolitikájában. Megtűrtek, engedélyeztek nem szocialista, például protestáns rendezvényt is. A Tanácsköztársaság ugyan minden polgári egyesület, egylet, kör stb. működését betiltotta, felfüggesztette, ennek ellenére a sajtóban nyoma maradt, hogy a Debreceni Protestáns Irodalmi Kör április 5-én irodalmi estélyt tartott, a protestáns estélyek sorát zárandó.16 Pap Károly egyetemi tanár, mint a Csokonai Kör elnöke később így dicsekedett: „Elképzelhető, hogy milyen bénító- lag hatottak a mi szépen fejlődő intézményünkre is előbb a világháborúnak, majd a kommunizmusnak és az oláh megszállásnak örökös izgalmai. Mivel a gyanakvó népbiztos, majd az oláh megszállók, hallva a kör erős nacionalista irányáról, a mi működésünket is betiltotta, „Arany János Társaság” cím alatt kértünk és kaptunk engedélyt nyilvános ülések tartására.. ,”.17 14 Megalakult az írók és művészek szakszervezete hét csoporttal. Népakarat, 1919. ápr. 1. 15 HBmL. XVI. 10. 621. 16 Népakarat, 1919. ápr. 2. 17 Pap Károly: Adalékok a Debreceni Csokonai Kör történetéhez 1942. Az Irodalomtörténet füzetei. Szerk.: Kozocsa Sándor. 6. old. 128
