A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben
a népbiztosság április 12-én adta ki az államosítási rendeletet és a végrehajtási utasítást, amely részletesen szabályozta a nem állami oktatási intézetek köztulajdonba való átvételét. A debreceni Népakarat április 16-i száma is az iskolák államosításának jelentőségéről cikkezik: „... Mi volt eddig az iskola ? Gyermekeket kínzó és elrontó műhelye a kapitalizmusnak. Ide fogták be elsősorban a lélekben és testben egyaránt hajlítható ifjúságot, hogy megtanítsák mindama embertelenségek tiszteletére, amelyet a magántulajdon gazdasági rendszere a gazdagok és zsarnokok hatalmának alátámasztására kigondolt, megtanították arra, hogy vakon kell az „Isteni rend” tiszteletében hinni, amely rendnek alapja, gerince az volt, hogy a tömegek dolgozzanak, ... nyomorogjanak és pusztuljanak a kevesek biztos jóléte és korlátlan hatalma érdekében. A proletariátus nagyszerű szabadságharcának legszebb győzelme hatalmába kerítette az iskolát. Amint a régi rend itt rakta le viperatojásait, úgy fogja elvetni a tiszta emberség a szabadság, a boldogság és a boldogítás eszméit az új rend. Múltak történetének igaz feltárása, társadalmi viszonyok helyes megvilágítása, az egymás őszinte megbecsülése, az egész emberiség együvé tartozása; ezek lesznek az új iskola céljai. Nem egymás elnyomására, hanem egymás hasznára fogja az iskola a jövő nemzedéket nevelni. A bekövetkezett világrend megtisztult levegőjében szebb és jobb emberiség fog felnevelődni”.14 A tanácshatalom az országban 133 napig, Debrecenben és általában Haj- dú-Bihar megyében pedig mindössze egy hónapig állhatott fenn. Ez alatt a rövid idő alatt viszont nem az oktatásügy demokratizálása, illetve szocialista átszervezése volt a legégetőbb megoldandó feladat. Debrecenben és a megyében a felekezeti iskolák államosítása nem következett be, mert április 22-én, 23-án a román csapatok bevonultak városunkba, néhány nap múlva pedig a megye egész területét megszállták. Ennek oka nemcsak a proletárdiktatúra rövid idejű fennállása, hanem a közigazgatásban levő régi tisztviselők forradalomellenes tevékenysége s az egyházak kétszínű magatartása volt. Debrecenben az iskolák államosítását elrendelő XXIV. számú forradalmi kormányzó- tanácsi rendelet a román csapatok bevonulása előtt három héttel, az iskolák épületének állami kezelésbe vételéről szóló, ugyancsak az államosítást előkészítő 6. számú közoktatási népbiztossági rendelet csaknem két héttel a városi munkástanács, a direktórium és a közművelődési osztály birtokában volt és mégsem hallunk semmi konkrétabb államhatalmi közigazgatási intézkedésről a debreceni, illetve a megyei felekezeti iskolák államosítását illetően az előkészítés, a felmérés és a leltárba vétel megkezdésén kívül. Vajon mi történt itt? A debreceni SZDP és Munkástanács már március 18-án, illetve 20-án — az országban először — követelte az akkor még polgári demokratikus városi néptanácstól az iskolák államosítását, még mielőtt a budapesti eseményekről, a munkáshatalom kikiáltásáról értesült volna. Látnunk kell, hogy nem csupán a felekezeti iskolai hatóságok huzavonájáról, sőt izgató tevékenységéről van szó, hanem alapos szerepet játszott ebben a közigazgatási apparátusban és a pártban megmaradt ellenforradalmi érzelmű tisztviselők szabotázsa is.15 A debreceni főispán későbbi jelentése is azt állapította meg, hogy a közművelődési ügyosztályon dolgozó egyik régi 14 Népakarat, 1919. ápr. 16. 15 JTÜSZ. 160. old. 108
