A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben
tisztviselő a rendelet végrehajtásának elgáncsolása érdekében „a volt felekezeti iskolák likvidálását húzta, halogatta”.16 A felekezeti iskolák államosítását akadályozta a debreceni református lelkészi kar kétszínű magatartása is. A református egyház március 23-án már lojalitásáról biztosította a Debreceni Munkástanácsot, sőt a Vasárnap c. egyházi hetilapjában így látja a helyzetet: „Nekünk nem kell félni attól, hogy az állam az egyházi javakat elveszi és szétosztja, mert a mi egyházi javainkkal nem sokra megy. Nekünk nincsenek királyi adományaink ... Egyházunk szervezetét nincs okunk félteni az új idők szellemétől”.17 Az ugyancsak debreceni Lelkésztár c. időszaki sajtó 1919. április 14-i száma teljes egyértelműséggel az egyház és az állam elválasztása és az iskolák államosítása mellett foglalt állást. Ez a megnyilatkozás, amely a diktatúra híveiként tüntette fel Baltazárékat, a direktóriumot bizonyos mértékig engedékeny magatartásra késztette a kérdés megoldásában. Baltazárék ugyanakkor minden erővel az államosítás megakadályozásán munkálkodtak. Az államosítás megakadályozására törekedett a katolikus egyház is. Április 12-re tűzték ki a debreceni rk. tanítónőképző intézetben a leltározást. A kiküldött bizottság meg is jelent, de miután az egyik tagját az intézet vezetői felismerték, így nem került sor a leltározásra.18 Sajnos, nemcsak az iskolák államosítására, de az iskolai célokat szolgáló egyházi vagyonok felmérésére, sőt a falusi osztatlan iskolák felszámolására, a különböző egytanítós felekezeti iskolák összevonására sem volt már idő, legfeljebb a vallásoktatás iskolai megszüntetéséig, a demokratikus iskolavezetés kezdeti lépéseinek megtételéig, a tanítás anyagi feltételeinek javításáig juthattak el. Nem beszélve arról, hogy a budapesti országos rendeletek a frontvonalon álló debreceni munkástanácshoz akadozva, nehezen és megkésve érkezhettek, sőt esetleg már meg sem érkeztek. Ekkor már a munkástanácsnak az igyekezetét, gondját és energiáját a fiatal munkáshatalom közigazgatási apparátusának átszervezése, megszilárdítása, a városi közellátás, az ipari és földműves proletárok szociális helyzetének javítása, az ellenforradalmi erők és próbálkozások elszigetelése, sőt kiiktatása; főként pedig a megye területe ellen már április 16-án meginduló román katonai támadás elhárítására való felkészülés kötötte le. A Forradalmi Kormányzótanács XXII. számú rendelete értelmében megszűntek az iskolaszékek és gondnokságok. A debreceni direktórium is felszámolta ezeket a feudális szerveket s hatáskörüket — az új oktatásügyi szervezet kialakulásáig — a közművelődési ügyosztályra ruházta. Ezzel megkezdte az új oktatásügyi szervezet kiépítését.19 A Tanítók Szakszervezete 1919. március 30-i ülésén elhatározta, hogy az igazgatói állásokat nem kinevezés, hanem a tantestületek választás útján töltsék be. A határozat végrehajtásával a szakszervezet a bizalmiakat bízta meg, akiket aztán a Tanítók Szakszervezete több ízben politikai tájékoztató értekezletre hívott össze. Ilyen bizalmi volt a debreceni Református Polgári Leányiskolában a szegény származású kommunista Mika Ilona magyar nyelv- és énektanár, aki tanítványainak a proletárköltők verseit, és a Marseillaise-t is tanította. Új igazgatóválasztásra került sor Debrecen középiskoláiban. Nem választották 16 HBmL. IV. B. 1402/c. 1921—1923., ill. Fehér András: A forradalmak útján (H-В. megye és Debrecen munkásmozgalmának története, Db. 1970. 123—124. old. Szerk.: Tokody Gyula). 17 Vasárnap, 1919. márc. 23. 18 HBmL. XVI. 11/b. 3. 2228/1919. 19 HBmL. XVI. 11/b. 2. 9/1919. K. ü. 109
