A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

dett, hogy a 100 kh-on felüli közép- és nagybirtokok minden felszerelésükkel együtt megváltás nélkül a munkáshatalom tulajdonába menjenek át, de amely egyben meg is tiltotta a köztulajdonba vett birtokok felosztását — a földnélküli szegényparasztok és a földre éhes kis- és törpebirtokos parasztok Balmazújvároson nem fogadták egyértelmű helyesléssel. A debreceni egyesült párt „szocialista propaganda utak”-at szervezett a megyébe magyarázni a Forradalmi Kormányzótanácsnak a föld szocializálására vonatkozó rendeletét és a mező- gazdasági munka megszervezésének fontosságát. Újvároson 1919. április 6-án tartottak nagyszabású gyűlést, ahol a paraszti közvélemény változatlanul a földosztás követelésében és a szövetkezeti gazdálkodás útkeresésében öltött testet. A birtokrendező- és termelést biztosító bizottság a megyei irányításnak megfelelően kezdte meg a munkáját. A háromtagú földmérő és 10 tagú leltározó bizottság már 1919. április első felében befejezte a Lichtschein, Fried, Bleyer és Fürst-féle nagybérletek leltározását. A gazdaságok irányítására és ellenőrzésére gazdasági biztosokat neveztek ki. A falusi munkástanácsnak és a direktóriumnak határozott, a szegényparaszti akaratot kifejező, de felsőbb utasításokkal ugyanakkor ellentétes volt a fellépése a nagybérlőkkel és intézőkkel szemben: eltiltották a szocializált birtok ügyeibe való beleszólástól és a nagybirtokok vezetésére a földmunkástanács tagjait rendelték ki. (Lichtschein Dezső bérletét pl. Tarr Sándornak, az ismert szocialista földmunkásvezető irányítására bízták.)

A nagybérlők nem mertek kimenni a községbe. Lichtschein Dezső Újváros legnagyobb bérlője — nyolc tanyaközpontot bérelt mintegy 15 000 kh földdel —- is csak írásban merte bejelenteni, hogy a tanácskormány őt bízta meg saját uradalmaiba termelői biztosnak. „A falu népe azonban nem fogadta be.”25

A tanácshatalom rövid fennállása miatt — a román intervenciós csapatok már április 23-án elfoglalták a községet — a gazdálkodás végleges megszervezésére nem kerülhetett sor. A falu nagygyűlése és a munkástanács döntése alapján meghagyták a parasztok kezelésében a korábban bérletként kiosztott 10 000 kh-at és ezt még kiegészítették 3—6 kh-as parcellákkal és így mintegy 15 000 kh lett a parasztok kezelésében.

Alakult egy termelőszövetkezet is, ahol a volt gazdasági cselédek közösen kezdték meg a munkát több mint 2000 kh területen. Az uradalmak egy töredék részét — kb. 300 kh-at — házhelyeknek és kerteknek osztották fel. A szocializált uradalmak többi területeit — a több mint 20 000 kh-at — harmados művelésre adták ki éspedig; egyharmada az államé lett a munkástanács kezelésében, egyharmada a gazdasági cselédeké és egyharmada a részesmunkát végző földmunkásoké. A birtokos parasztság tulajdonában meghagyták a földet, azt nem érintették. Az 1919. április 15-e körül tartott népgyűlési határozatot pedig —- miszerint köztulajdonba kellett volna venni néhány nagygazda birtokát, akik a háború ideje alatt „népellenes” magatartást tanúsítottak — nem tudták realizálni. Ezzel teljes egészében biztosították az egész határ megművelését, amit még a királyi román hadsereg bejövetele sem tudott megakadályozni. Néhány hét leforgása alatt a kiosztott földeket és tanyákat a megszálló román csapatok visszaadták a grófoknak és nagybérlőiknek. „Tör- vényes”-nek csupán a polgári demokratikus forradalom időszakában kiosz25 Veres Péter: Történelmi jelenlét i. m. 157. old.; Fehér A.: A forradalmak . .. i. m. 120—121. old.;

Népakarat 1919. ápr. 4.; Szocialista propaganda utak Hajdú megye községeibe; Népakarat,

1919. ápr. 6. Uo. ápr. 14.

100