A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei
Fodor Sámuel fürmender jelentése a malom forgókerekeinek és a zsilipdeszkáknak a romlásáról számol be.8 Az 1820-ból fennmaradt leltár igen értékes dokumentum. A Balogh József bérlő által felvett ingó és ingatlan jószágok értékét Aranyosi Sámuel és Deb- reczeni Mihály átadó molnárok becsülték meg, s 570 darabban és 6174 Ft 35 krajcárra értékelték.9 A városi tanács 1823. április 23-án, mivel a malom kerekeit tartó és földbe vert cölöpök elavultak, s a kerekeket tartó gerendákat az elsüllyedés fenyegette, s a vízikerekek talpai a régiség miatt véséseikből kiszakadoztak és már a fogakat sem állják, ismét nagyarányú javítást rendel el, és Kémery Mihály fürmen- dert megbízza, hogy a szükséges faanyagot biztosítsa, és szakemberrel gondoskodjék a malom javíttatásáról. Ezt a munkát Kis György molnár 600 Ft-ért végezte el, a városnak azzal a kikötésével, hogy amennyiben hibás munkát végez, mindent a maga költségén köteles kijavítani. Jelentése szerint a munkálatokat 1824. január 19-én befejezte, kéri munkájának bérét kiegyenlíteni, mert a munkában részt vevő ácsmestereknek 16 napszámmal adósa maradt.10 11 1828-ban molnár nélkül marad a malom, mivel Tóth Mihály molnár azt elhagyta. Októberben Aranyosi Sámuel, korábban az újgáti vízimalom molnára, előbbi jó munkájára hivatkozással kérte a hortobágyi vízimolnárságot, amelyet 1829 januárjában leltárilag meg is kapott. Ez év augusztusában a vizsgálat megállapította, hogy: „a Hortobágy vize a vízimalom fekvése előtt és malom alól jó darab részben kákás és nádas, melly miatt elölről nem fojhatván szabadon a víz a malomra, a malom kerekei nem forognak, a silip alatt folyó víz pedig a felnőtt nád és káka miatt a malom alól el nem mehetvén; azon malomnak hasznát venni teljességgel nem lehet, de ezentúl sem reménylhetni.” Állapotát még inkább rontotta az 1830. év tavaszán jelentkező nagy árvíz, amikor Rakovszky Dániel főbíró a „Hortobágy vizének, a körülötte levő környéknek hirtelen sebességgel elborító rendkívül való árja által a hortobágyi malomba szorított 11 személyeket, kik — senki sem találkozván, aki megmentésekre a fenyegető veszedelemmel küszködni bátorkodott volna — a vízben álló malom épülettyének összeomlásával minden pillanatba várhatták életek rettentő végpontját, önön maga személyesen életének nyilvánvaló kockáztatásával... egy csekély ön által kormányzott csónak segítségével megszabadított, akkor sem vesztvén el... bátorságát, mikor a hánykódó habok csekély csónakját felfordítván életét csak a csónakhoz kapaszkodva menthette meg.”11 Ezt követően olyan rossz állapotba került a malom, hogy szinte semmi hasznát nem lehetett venni. A malomházi erdőcskében sok tölgyfa kiszáradt, amelyeknek kivágásáról intézkedni kellett. Az 1838-as évben bekövetkezett másik nagy áradás következtében a malom fél oldalán lesüllyedt, s másik részét is az elsüllyedés fenyegette. Szekérrel egyáltalán nem, gyalog is csak üggyel-bajjal lehetett megközelíteni. Javítását erősen fontolgatták, s bár május 16-án Miklós- sy Ferenc h. polgármester a nagy költségek miatt azt javasolja, hogy: „A közjóra nézve leg célirányosabb lészen ezen malomnak lebontása és fa, vas és egyéb eszközeinek árverésen leendő eladása”, mégis egyelőre javítása mellett 8 Zoltai L.: A Hortobágy i. m. 17. old. és az ott felsorolt irodalom. Zoltai Lajos: A Hortobágy története. Kézirat. Db. 1937. DMA. Tgy. 187. lap. 9 HBmL. IV. A. 1011 /к. 12/182(1. jam 29. Béres András: A Hortobágy fejlődéstörténetének vázlata és levéltári forrásai. In. A HBmL. Évkönyve II. k. 141. old. 10 HBmL. IV. A. 1011/k. 188/1823. 489/1823, 150/1824, 152/1824. 11 Uo.: 289/1829. okt. 13, 585/1829. jan. 31, 676/1829. aug. 10. IV. A. 1011/a. 1/1832. január 1. 8
