A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei

döntenek. Az 1805. évtől 1836-ig terjedő számadások tükrében lényegében annyi hasznot sem hozott e malom, amennyi a javításokra fordított költséget fedezte volna.

Poroszlay Frigyes tanácsnok 1839. július 14-i jelentésében ismételt vizsgálatot sürgetett, amelynek következtében az újabb igazítás során a város hatkövű hortobágyi vízimalmát háromkövűre alakították át. így egy 8 öl szélességű zsilip szabaddá vált, hogy a víznek szabadabb folyása legyen, s a környező szomszédos helységek árvíz miatti panasza megszűnjön.12 A vizsgálatot követően még egyszer, most már utoljára, rendbe hozták, de a nagyon költséges felújítással félig-meddig rendbe hozható malom, ahogyan a városi tanács 1842. június 8-án történt állásfoglalásából kitűnik, nem hozott hasznot: „A Választott Hites Közönség 1838. május 1-i véleménye szerint ezen malom még abba az időbe is, mikor egész kiterjedése fennállott, a házipénztárnak azt a költséget is, melyet reá időről időre tennie kellett, be nem hozta. Akkor pedig, midőn az későbben az 1838. év végén, az 1839. év elején a lesüllyedt fele részének elbontásával jó reménység alatt roppant fuvarokat és a hozzája kiadott anyagokat fel nem számítva 1000 pengő forintokat jóval meghaladó költséggel kisebb formába alkottatván, három kőre megigazíttatott, még kevéssé felelt meg a várakozásnak. Ezért a hortobágyi vízimalomnak eladása, mivel annak mint a Hortobágy vizét feltartóztató és ezáltal a szomszéd újvárosi határon kiöntéseket okozó káros épületnek a tek. Szabolcs megye által már több ízben sürgetett, e Városi Tanács által is célszerűnek találtatott, árverés útján a többet ígérőnek készpénzfizetéssel — kivévénavíz alatt levő részeket — adják el.”13 Végül a tanács rendelkezése folytán 1848-ban amalmot lebontották. Emlékét mai napig őrzi a Malomház, Malomházi erdő elnevezés, s az 1770-es években a Malom-szigeten ültetett kis tölgyerdőnek néhány még meglevő öreg fája. Fennállásának 100 esztendeje alatt bár áradás és egyéb problémák miatt sok bajt és gondot okozott a városnak, mégis egyike volt azoknak a létesítményeknek, amely az ipar szempontjából a környék gazdasági felemelkedését volt hivatva elősegíteni akkor is, ha nem közvetlenül település mellett épült. Az ismétlődő, nagy károkat okozó, de egyben megtermékenyítő áradásokat a Tisza-szabályozás és a Hortobágy csatornázása fékezte meg, ez azonban már a XIX. század második felében a táj arculatának megváltozását is jelentette. A hortobágyi vízimalom volt az első iparinak nevezhető létesítmény a Hortobágyon. Lebontását követően egy fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy ilyen vonatkozásban ismét megpezsdüljön valami, de ez már a Hortobágy kapitalizálódó korára esik, s a kezdeményezésnél alig jutott többre, mint általában minden, ami anyagi alap nélkül indul. A legszebb elképzelések is légvárakká lesznek, ha anyagi alapjuk nincs körültekintően, minden szükséges tartozékával együtt biztosítva.

A vízimalom egy évszázados vegetációja, sorsának rossz példája a későbbiek során is vagy elriasztotta a városi tanácsot a kezdeményezések támogatásától, vagy nagyon is óvatosságra intette, s nem véletlen, hogy mindenkor többszörösen is biztosította magát, s csak abban az esetben járult hozzá a kezdeményezéshez, ha a házipénztár kikötött jövedelmét biztosítva látta.

12 HBmL. IV. A. 1011/a. 1831. január 19. 19. old. 1834. máj. 11. 132. old. 349. sz. IV. A. 1011/k. 532/1838. május 1., 90/1839. febr. 9., 400/1839. július 14., IV. A. 1011/a. 1839. július 15. 366. old. 862. sz.

13 HBmL. IV. A. 1011/a. 973/1842. június 8.

9