A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei
kőre járt és nagyiványi, balmazújvárosi, kösélyszegi, elepi lakosok itt őröltették terményeiket, a lakott településektől távolabb levő malomban. A gyakran jelentkező árvizek igen sok kárt okoztak, s 1780—90 között gyakran vált szükségessé a gát megerősítése, amelyhez sok fasinát használtak fel, hogy az elült földtöltést megerősíthessék. Mind a gátigazítási munkálatok, mind a fa részek, malomkövek igazíttatása az ohati privizor feladatába tartozott, aki a vasmunkák jó részét cigány kovácsokkal végeztette el. A molnár és csőszök háza fedelét a városból hozott náddal igazították.6 Gyakori panasz, hogy a malom sorompóján „kupetzek, és más, sokszor gyanús emberek által járnak hír nélkül”, amiért a csőszöknek szigorúan megparancsolták a vigyázatot, hogy ott senkit át ne bocsássanak, s mindenkit a vámhídra igazítsanak, ugyanakkor a malomban folyó vámszedést is megszigorították. Egyébként a malom munkája nagyban függvénye a vízállásnak, mert ha nagy a víz, akkor azért nem volt biztonságos a munka, ha kevés, akkor azért volt kénytelen a molnár az őrlést szüneteltetni; vagy amint ezt 1798-ban tett panaszából megismerjük, a vámot tizenhatod részre csökkenteni.7 A hortobágyi vízimalom fenntartása nagyon sok gondot jelentett a városnak. A folytonos javítás általában ötévenként ismétlődött. Vízáradás idején a malom többször feltartóztatta a víz szabados folyását, emiatt egy zúgó készítését határozták el, hogy a hatölnyi alkotmány segítségével a vizet akadály nélkül leereszthessék, apadáskor elzárva a vizet, feltartóztassa. A városi tanács 1811-ben a fürmender és a szenátorokból álló bizottság mellé a Molnár Társaság négy mesterét is kirendelte, hogy a hortobágyi vízimalomról, leírva annak szerkezetét, felépítését és kapacitását, adjanak jó lelkiismerettel becsült véleményt. Balogh József, Nagy Sámuel, Balás Mihály és Vad Mihály kiküldött malommesterek ekkor, félretéve kedvezést és irigységet, a hortobágyi vízimalmot 3600 Rh. Ft-ra értékelték, s Debreczeni Mihály bérlő molnár költségeinek részbeni megtérítését javasolták. A sorozatosan jelentkező és visszatérő gondok nem egyhültek. Ugyanis, ha hozzászámoljuk, hogy a Hortobágy felső folyásán a malomgát lezárása folytonosan áradásokat okozott, s az elárasztott területeken nagy károkat tett, nem csodálkozunk a balmazújvárosiak 1816-ban beadott panaszán: „az Újvárosiak a’ Hortobágyi Vízi Malomnál levő rekesztőt, az idén két ízben felhúzván a’ vizet elbocsátották, a’ múlt héten pedig egy követtyek által azt izenték a’ Molnárnak, hogy ha a’ vizet el nem bocsátja fejszés embereket fognak oda küldeni, és erőszakkal is elbocsátják mivel a’ víz a’ Hortobágyba feltolulván ki önt és sok kárt okoz.” A panaszból ezenkívül az is kiderül, hogy „Debreczenyi a’ Molnár a’ malommal keveset gondol, öt kerék silipet meg tsinálni a nyáron el mulatott a kerékhez, nagy fáradsággal, utánna való járással és költséggel öszve szerzett fákat felégette és el pusztította, az őriősöket elidegenítette azzal, hogy sokáig azt tartóztattya, a’ ki pedig őrleni nem akart onnan el hajtotta: azon kívül ámbár a’ malom hat kőre van, mégis a hat kő közül hol egy, hol két kő forog, melyre való nézve, hogy a Nemes Város több károkat ne szenvedjen, kér olyan rendelést tétetni, hogy a mostani molnár helyett más tétetődjön; az Újvárosiak pedig az erőszaktételtől tiltassanak el.” 1817-ben 6 HBmL. IV. A. 101 l/k. 1743. szept. 4. IV. A. 1014.1. Prot. Consulare 1780. jan. 31. IV. A. 1011/a. 1790. máj. 9. 242. old. 1791. febr. 23. 32. old. 92. sz. 1791. márc. 2. 49. old. 129. sz. 1791. ápr. 18. 78. old. 255. sz. 1791. máj. 18. 103. old. 344. sz. 7 Uo. 1792. febr. 16. 358. old. 212. sz. 1793. június 10. 129. old. 428. sz. 1793. július 3. 144. old. 470. sz. 1798. febr. 23. 387. old. 62. sz. 7
