A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
padlás-, páros téglát, még inkább nem a kubiktéglát. Ez a differencia a kartelle- sítós teljesebbé válását jelzi. Létrehozták a közös irodát is, amely egyrészt eladásokkal foglalkozott, másrészt a gyáraktól beküldött gyártási és értékesítési jelentések alapján nyilvántartást készített. Ez utóbbiból hétről hétre kimutatta: mennyi téglát értékesítettek a debreceni gyárak, az összes eladott mennyiségből az egyes üzemeket kontingensük alapján mennyi illette volna meg, s ehhez képest az üzem mennyivel adott el többet vagy kevesebbet. Majd ezeket a heti nyilvántartásokat negyedévenként és év végén összesítette. Álljon itt ennek szemléltetésére az 1938-as év végi összesítés. Összesítő jelentés a kartellbe tömörült gyárak által eladott téglamennyiségről 1938. febr. 15—dec. 31. között58 A gyár neve A gyár által szállított mennyiség darabban A gyár kontingense százalékban A kontingens alapján a gyárat megillető rész darabban Differencia darabban Alföldig Takarékpénztár 981 131 13,52 913 537 + 67 594 Vértesy 529 310 9,608 123 —78 813 Gőztéglagyár Rt. 3 266 164 45,76 3 091 970 + 164 194 Hortobágy Rt. 911 750 12,85 868 265 + 43 485 Sebestyén Rt. 1 068 572 18,87 1 275 032 —206 460 Összesen: 6 756 927 100,0 6 756 927 Mint a táblázatokból kitűnik, az egyes üzemek kontigens-kihasználstsága a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” első évében jelentős eltéréseket mutat. Míg a Debreceni Gőztéglagyár Rt., az Alföldi Takarékpénztár Téglagyára és a Hor- tobágy Téglagyár Rt. eladása jóval meghaladta az üzem kontingensét, addig a Tóth és Sebestyén Rt., valamint a Balogh—Vértesy Téglagyár mélyen alatta maradt (cca. 16%-kal) a szállítási keretének. Mindez számos problémát érintett, hiszen a kartell fő célja a nyereséges működtetés elérése volt, amit elsődlegesen a termelés és értékesítés kérdéseinek rendezésével lehetett volna elérni. Szabályozták is társasági szerződésükben, hogy a kartellbe tömörült vállalatok a mindenkori idények előtt meg fogják határozni a legyártandó összmennyiséget, s hogy abból kontigense arányában melyik üzemet mennyi illeti meg. Csakhogy ez korántsem volt egyszerű feladat. így például a „Debreceni Téglaértékesítő Kft.” az 1938-as évre 12 millió tégla eladását tervezte, s ennek megfelelően fogtak hozzá az üzemek a termeléshez. Ez az év azonban a külpolitikai feszültségek éve lett. S mint egy visszatekintő értékelés leírja: a külpolitikai feszültség, a II. világháború előestéje „.. .különösen az építőiparra nyomta rá bélyegét”.58 59 Debrecenben még egy speciális helyzet is kialakult. A városban és a kertségekben folyó közületi építkezésekhez Debrecen város az adományait jórészt téglában adta. Ezáltal saját gyárát 80—90%-os kapacitással használta ki. Természetbeni hozzájárulásaival azonban lecsökkentette más téglagyárak piacát. így következett azután az be, hogy bár a többi téglagyárból már csak négy üzemelt, a másik négy tehát szünetelt, a négy működő kar58 Uo. 59 HBmL. VII. 2/d. 87. 77
