A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936-1944)
telibe tömörült gyár kapacitásának alig 20%-át használta ki. De a háborús hangulattal és a város tevékenységével magyarázható az is, hogy a betervezett mennyiségtől nagyon elmaradt a valóságos értékesítés. A kartellbe tömörült gyárak tervezett és valóságos értékesítése 1938-ban60 A gyár neve Tervezett mennyiség darabban A valóban eladott mennyiség darabban Differencia a kettő között darabban Alföldi Takarékpénztár 1 515000 981 131 — 534 869 Vértesy 840 000 529 310 — 310 790 Gőztéglagyár Rt. 5 125 000 3 266 164 —1 858 836 Hortobágy Rt. 1 445 000 911 750 — 533 250 Sebestyén Rt 2 115 000 1 068 572 —1 046 428 Klein Sámuel 960 000 Beolvasztva a többi kontingensébe — 960 000 Összesen: 12 000 000 6 756 927 —5 243 073 A gyárakat azonban a legyártott áru összes előállítási költsége terhelte, ugyanakkor a valóban értékesítésre került mennyiség 60%-át sem érte el a tervezettnek, így a gyárak ebben az évben is ráfizetéssel működtek. Ha a raktáron maradt téglában meg is volt a termelési érték, de kiadásaik és bevételeik külön- bözetében nem térült meg befektetett tőkéjük kamata sem. Ráadásul a meghirdetett győri program miatt (1938. március 5.) tőkéjük arányos részét kellett a háborúra készülő állam kasszájába befizetniük.61 Külön panasz tárgyát képezte az üzemek részéről, hogy a kormányzat néhány szociális intézkedést hozott. így a hadi konjuktúra körülményei között — amely a legtöbb más iparágban érvényesült is, míg az építőipar pontosan visszavetette — elrendelte a munkabérek emelését, a fizetéses szabadság bevezetését. A tőkések szerint: „.. .mindezt nem lehetett áthárítani a fogyasztókra, ezt nem engedte meg az árkormánybiztos”.62 Végeredményben a helyi téglagyárak számára nem volt más kiút, mint veszteségeiket tőketartalékaikból leírni. Ahol erre nem volt mód, ott pedig az évek során felgyűlt veszteséget a részvények összevonásával oldották meg. Ez utóbbi módszerhez nyúlt a Hortobágy Téglagyár Rt. Ennek a gyárnak az első pengőmérleg elkészítésekor (1926) 1000 db 50 pengős részvényből tevődött össze a tőkéje. Mivel tartalékalapja már 1936 végére megsemmisült, az állam által tőle követelt beruházási hozzájárulást (3500 P) csak részvény- tőkéjéből volt képes befizetni. Ezért részvénytőkéje 46 500 P-re csökkent, így egy-egy részvény értéke 50 P-ről 46,50 P-re módosult. Részben a további veszteségek, részben pedig azok a veszteségek, amelyeket eddig nem mutattak ki, illetve csak veszteségszámlán tartottak nyilván, 1941. február 28-ára arra kényszerítette a vállalatot, hogy az előzőleg 46,50 P-re mérsékelt részvényeket lebélyegezze és értéküket 18,60 P-re szállítsa le. Ezáltal alaptőkéje 18 600 P-re mérséklődött volna. Ennyi tőkével viszont a vállalat életképtelenné vált volna, ezért négy-négy régi részvényt összevonva (4x 18,60) egy újnak az értéke ismét 46,50 P lett, és ugyanakkor kibocsátottak 600 db új részvényt is, miáltal a válla60 HBmL. XI. 201/b. 3. 61 HBmL. VII. 2/d. 87. és HBmL. 2/d. 84. 62 HBmL. VII. 2/d. 87. 78
