A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei
A HORTOBÁGY IPART LÉTESÍTMÉNYEI Béres András A Hortobágy puszta Debrecen városának századokon át extenzív jószágtartással hasznosított területe, ma a technika századának utolsó negyedében is elsősorban mezőgazdasági művelődésű birtok. Mezőgazdasági művelése a XVII. század végén kezdődött ismét, amikor a török kiűzése után az elnéptelenedett falvak határát Debrecen városa szerezte meg, s a falvak és felégetett egyszerű templomok üszkös romjai helyén új életet igyekezett teremteni. Ha végigtekintünk a puszta történetén, számos kezdeményezés, intézkedés és valóra váltott gondolat jelzi a felemelkedni akarás eredményességét még akkor is, ha számos kudarccal kellett szembenézni, különösen a nagyon mostoha táji adottságok és a kor szintjén is nem vagy kevéssé művelt embereket figyelembe véve. A mezőgazdaságról, s azon belül is az állattartásról van itt elsősorban szó annál is inkább, mivel iparról alig vagy inkább csak bizonyos vonatkozásokban lehet beszélni. Á kevés, korábban még kevesebb ipari kezdeményezés szoros összefüggésben a mezőgazdasággal jelentkezik. Eredményessége pedig sokszor a legjobb szándék mellett is esetleges, de nem lehet elhallgatni, mivel sok esetben óriási erőfeszítéseket takar, s törekvésében minden vonatkozásban a haladást szolgálta. Ez esetben is a Hortobágy hasznosításáról, majd később jobb hasznosításáról beszélünk, mert a hortobágyi állattartás megalapozottabb intenzitása, a mezőgazdasági struktúra jobbítása, a várható nagyobb haszonvétel mellett Debrecen városa arra törekedett, hogy e területen úgy fejlessze a műszaki és ipari létesítményeket, hogy azok bevételének minél jobb forrásai legyenek. A török kiűzése után a városnak szinte mindent elölről kellett kezdenie, ami nagyon komoly anyagi kihatásokkal járt.1 A mezőgazdaság s az erre alapozott kereskedelem és ipar mind szoros összefüggésben jelentkezik, s hol kincsesbányája, hol kincset emésztő gondja lett Debrecen városának a Hortobágy puszta. Az azonban biztos, hogy a legmostohább eredménytelenség sem tudta annyira visszariasztani a sokszor önmagával szemben is kíméletlen városigazgatást, hogy a Hortobágy pusztába vetett hitétől még kára miatt is hosszabb időre visszatartotta volna. Tanácsi, közgyűlési jegyzőkönyvek, beadványok arra utalnak, hogy mindenkor volt bátorsága újrakezdeni, s a debreceni polgárok ereje a város vezetését is mindenkor meggyőzte arról, hogy ez a terület érték még akkor is, ha igaza van Vinnyay Gézának, mi- 1 1 Béres András: A Hortobágy történelme. In: Hortobágy a nomád pusztától a Nemzeti Parkig. (Szerk.: Kovács Gergelyné és Salamon Ferenc) Bp. 1976. 216—245. old. 5
