A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Soós László: A Debreceni Textilművek elődvállalatainak története (1907-1948)
A gazdasági válság nagyobb mértékben sújtotta a rövidáruipari gyárakat, mint a textilipar más ágazatait. A nehézségeket még fokozta, hogy a válság után jelentkező gazdasági fellendülés is lényegesen kisebb volt, mint a rokonszakmákban. Az üzemek termelése csak 1936-ban növekedett mintegy 15%-kal. Ebben az évben a szalag- és zsinórgyárak a textilipar termelésének 2,1%-át adták.10 A 30-as évek végén tovább növekedett a belföldi piac felvevőképessége. A magyaros ruhák térhódítása — különösen az iskolai egyenruháknál — kedvező feltételt teremtett a termelés fokozására. A termelés növekedésének időszaka — amely csak a gyárak viszonylagos anyagi megerősödését tudta biztosítani, de a kapacitás teljes kihasználását nem — 1940-ben véget ért. A második világháború kitörése után jelentkező nyersanyagellátási nehézségek a termelés visszaeséséhez vezettek. A termelés újrafelvétele A hosszú, közel 5 évig tartó üzemszünet után 1922-ben határozta el a Zer- kowitz cég, hogy újra megkezdi a termelést a debreceni gyárában, mert az egyre fokozódó infláció, az alacsony munkabér kedvező helyzetet teremtett a profitszerzéshez. Az üzemszünet alatt a gyár elvesztette régi munkásait, ezért a tulajdonosnak új szakemberekről kellett gondoskodnia. A termelés előkészítésére a brünni textilszalaggyár műszaki vezetőjét, Heincz Ferencet küldte Debrecenbe egy bordaláda-készítő asztalos kíséretében. Rövidesen követte őket Selényi Antal szélesszövő szakember is, aki a gyár vezetője lett. A három szakember irányításával 1922 decemberében ismét megindulhatott a termelés a gyárban. Kezdetben csak pár gép, majd 1923-ban már ismét 15 szövő- és 20 zsinórverő gép zajától volt hangos az üzem. A termelés megindításának költségeit és az infláció okozta többletkiadásokat kívánták fedezni, amikor az alaptőkét 1923 márciusában 10 millió koronára felemelték. A Zerkowitz cég, hogy a család érdekei fokozottabban érvényesüljenek, 1923. február 1-én Zerkowitz Tódort is beválasztotta az igazgatósági tagok közé Schreiber Ignác helyére. A gyár életében bekövetkezett új korszakot azzal is hangsúlyozni akarták, hogy a vállalat nevét Zerkowitz Textilművek Rt.-ra változtatták. 1923-ban az üzem termékskáláját tovább bővítették. Megszűnt a köper- szalag egyeduralma, és a debreceni gyárnál is érvényesült az a gyakorlat, hogy sem szalagszövő, sem zsinórverő vagy csipkeverő üzemet önmagában nem tartottak fenn, hanem a hármat egy termelőegységen belül működtették. Ez lehetővé tette az önálló termékprofil kialakítását, és biztosította a más gyáraktól való függetlenséget. A szalag, csipke és zsinór gyártására berendezett gyár hamarosan jó hírnevet szerzett magának a piacokon, ami az értékesítést is nagymértékben elősegítette. A jó minőségű áruk, a változatos minták 1923 után Angliában, Kanadában és a környező államokban is vevőkre találtak. Különösen a jacquard áru iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Az értékesítés kedvező alakulása előtérbe helyezte a gyár kapacitásának bővítését, amely csak új épületek felépítésével volt lehetséges. 10 Kereskedelmünk és Iparunk 1937-ben. Bp. 1938. 135. old. 42
