A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Fórum - Serflek István: Munkásmozgalom-történet-ideológiai munka-közművelődés Hajdú-Biharban

kísért a nemzet történelmi tudatában. A Horthy ellenforradalmi rendszer a munkásmozgalmat száműzte a nemzet történelméből. A felszabadulást követően szakítottunk történetírásunknak azzal a ko­rábbi ún. „folyamatosságával”, amely a népárulók tevékenységét is történel­münk fontos szereplőiként igyekezett feltüntetni. Ugyanakkor múltunk sok elemét „megszüntetve megőrizzük”, főleg mint haladó hagyományaink törté­neti forrását. A reális történelmi tudat elképzelhetetlen a szervezett munkásság és a munkásosztály pártjainak felbecsülhetetlen történelmi tapasztalatainak alkotó felhasználása nélkül. A felszabadulás utáni fejlődésünk is ma már jórészt tör­ténelem, a történelmi tapasztalatok gazdagságával. Ezért igen fontos, hogy újra és újra tudatosan végiggondoljuk a szocializmus építése során megtett utat. Azért is nagy szükség van erre, mert a munkás- és parasztmozgalomról keveset tud a mai fiatal nemzedék. Társadalmunkban felnőtt az a korosztály, amelynek a Horthy-rendszer, a második világháború történelmi távlat, már tanulni való események, nevek, dátumok sora, az 1956-os ellenforradalom a fiatalok egy részének gyermekkori emlék. A fiatalok közül egyre többen veszik ki részüket a szocializmus építésének feladataiból. Ránk hárul tehát a felelősség azért, hogy a most felnövekvő, mun­kába lépő nemzedékek mit vesznek át, és mit hasznosítanak a munkásmoz­galom hagyományaiból. Az ifjúság további politikai, ideológiai nevelése jelen­tősen elősegíti a szocializmus építésének zökkenőmentes folytatását, országunk, népünk szellemi, erkölcsi, anyagi gyarapodását. Való igaz, hogy a közvetlen tapasztalást semmi sem pótolja, de az is igaz, hogy az oktató-nevelő munka fejlődésével nemzeti múltunk tanulságainak értelemre és érzelemre ható feltárásával a fiatalokban is kialakulhat — többsé­gükben ki is alakult — a helyes történelemszemlélet, az ítéletalkotó képesség. Személyiségük formálásához legtöbbet ad az 1960-as és az 1970-es évek való­sága. Mindenekelőtt az a tény, hogy a legutóbbi két évtized óta hazánkban a szó és a tett összhangban van, hogy következetes a párt politikája, mind jobbak azok a feltételek, amelyek segítik a szocialista embertípus kialakítását, meggyőző ha­tást gyakorolnak a közvetlen és a tágabb környezetünkre. Igen nehéz, de hálás a munkásmozgalom történetét a szélesebb olvasó-, illetve a hallgatóközönséghez közelebb vinni. A munkásmozgalmi múlt mélyre­ható megismertetésének, tudatformáló lehetőségeinek feltétele az, hogy élet­szerűen, „emberközelben” jelenjenek meg azok a történeti körülmények, ame­lyek között éltek, gondolkodtak, harcoltak napról napra a munkások, s hozták létre politikai, kulturális szervezeteiket. A párt, a munkásmozgalom korábbi évtizedeinek megismerése során vállal­ni kell mindazt, amire a párt tapasztalatai köteleznek bennünket: szembe kell nézni egyfelől az olyan nézetekkel, amelyek pártunk múltját a hibák gyűjte­ményének próbálják feltüntetni, s másfelől azzal a szemlélettel, amely a tévedé­sek elkendőzésére törekszik. A múlt tanulságait az élők tapasztalataival szembesítjük és így gyarapítjuk szüntelen. A változás minden mozzanatát bizonyos fokig determinálja a múlt. A változások megértésében és irányításában éppen a gyorsulás teszi még fon­tosabbá a fejlődés történetiségének tudatos figyelemmel kísérését. A történetíró akkor cselekszik helyesen, ha nem valami leegyszerűsített történelmet ír, hanem a történelmi valóságot ábrázolja, a maga tényleges bonyolultságában. 250

Next

/
Oldalképek
Tartalom