A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Gazdag István: Iparstatisztikai kérdőívek 1847-ből
A festő céh mestere egy évben 50 font indigót dolgoz fel egyéb szükséges anyagokkal. Az előállított festékből 1 kilóval, rendes szélességű kartont, akár vásznat 100 rőfnél többet kifesteni lehetetlen. A fésűs céh mestere középerővel feldolgoz egy esztendő alatt 800 pár szaruból 300 tucat fésűt. A gombkötőmester az I. osztályban egy év alatt feldolgoz 90 szőrt, 70 ispahánt, 3 selymet és 3 teveszőrt. A gubacsapó céh mesterei a négy országos vásárkor 200 db gubát adtak el. A késcsinálómester legénnyel és inassal egy esztendő alatt feldolgoz 5 q vasat, rézdrótot, acél reszelőt és egyéb portékákat, szükséges a munkához még 10 szekér szén. Előállíthat 150 tucat kést és 45 tucat villát. A kovácsmesterek évenként 40 db kocsit készítenek és adnak el, ebből debreceniek kb. 15:—18 darabot vesznek meg. Egy kötélgyártómester évenként 15 q kenderből elkészít 160 db istrángot, vagy kötőféket. A nyeregkészítő-mester egy hét alatt három, egész esztendőben 150 nyerget készíthet el. A téglavető egy kemencéből 22 500 téglát termelhet — ebből néha 2000 db vastégla. Télen nem dolgozhatnak, nyáron pedig legfeljebb 4 kemence téglát égethetnek. Az E osztályú olajütőmester egy esztendő alatt 150 köböl magot, a II. osztályú 90-et, a III. osztályú 40-et dolgoz fel. A debreceni céhek nyersanyagbeszerzéséről Debrecen és közvetlen környéke természeti viszonyai miatt nem biztosíthatta a szükséges nyersanyagokat a céhek többsége számára. A mesterek ezért arra kényszerültek, hogy az ország legtávolabbi pontjait, sőt külföldet is felkeressék nyersanyagért. A debreceni céhek nagyobb részénél a nyersanyag beszerzése komoly gondot jelentett a nagy távolság, a rossz utak és a tőkehiány miatt. Szinte valamennyi céh jelentésében panaszolja a zsidók — közvetítő kereskedelmet űztek — nyersanyagot felvásárló, majd drágító tevékenységét. A rossz idő, a járhatatlan utak nem egy céh számára nyersanyaghiányt, munkanélküliséget jelentett. A kovácsok céhe írja: „... sehol egész Magyarországon a faszenet drágábban nem árullyák mint a debreceni piacon — a használható kőszén körülöttünk még nem találtatik — vasat a felsőbb vármegyék szolgáltattyák.” Az asztalosok Erdélyből és a Máramarosból szerzik be a faanyagot, a szerszámokat pedig Pestről. A lakatosok panaszolják: „... a mesterségünkhöz megkívánható anyagokat tűrhetőleg többször — de elegendő s jó mennyiségben — soha sem kaphatunk”. A susztercéh mesterei a bőröket a pesti és a bécsi kereskedőktől vásárolják: „... az idevaló tímároktól is veszünk igen keveset, a helybeli tímárok is készítenek jó bőrt, de drágát mivel nem masinán készül, nincs oly sima és szép, ezért nem használhatjuk oly folyvást...”. A csizmadiák hasonló módon a finomabb bőröket Bécsből, Pestről szokták megvásárolni. 24
