A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Gazdag István: Iparstatisztikai kérdőívek 1847-ből
IPARSTATISZTIKAI KÉRDŐÍVEK 1847-BŐL Gazdag István A céhek megreformálásának, illetve eltörlésének kérdése komoly formában először az 1790—91-es országgyűlés által kiküldött bizottságok munkálatainak során vetődött fel.1 De az 1827. évi 8. te. alapján felállított kereskedelmi bizottság csupán a céhrendszer korszerű reformját kívánta. A megyék egy része radikálisabb álláspontot alakított ki, és 1830—1831-ben: a céhek eltörlését követelte. Az iparszabadság kialakítása terén fontos állomásnak számít az 1840. évi 17. te., amely mentesítette a „gyárakat” a céhszabályok alól.1 2 Jellemző, hogy az 1841 februárjában megjelent szatmári 12 pont a céhek eltörlését is tartalmazta,3 Az ipar és a kereskedelem ügyének átfogó rendezését tervezte az 1843— 1844. évi országgyűlés. A kiküldött választmány a szükséges információkat a megyéktől, a kerültektől és a sz. kir. városoktól szerezte be. Az országgyűlés által előkészített tervezet a céhrendszer további fenntartását javasolta erősen módosított formában.4 Azonban mielőtt sor kerülhetett volna a céhrendszerrel kapcsolatos javaslatok megtárgyalására, az országgyűlést berekesztették. Debrecen magisztrátusának a céhes iparral kapcsolatos véleményét még nem sikerült részletesen feltárni. Az egyik figyelemre méltó adat 1787-ből származik: a város „jobb fajta szövetek és bőrök előállítására alakuló üzemeket” hajlandó támogatni.5 Ismereteink szerint a tanács semmiféle konkrét lépést nem tett, persze az is lehetséges, hogy a vállalkozó állt el szándékától. A magisztrátus meglehetősen következetlenül foglalt állást a céhek egymás közötti, a céhek és kontárok, a céhek és kereskedők, valamint a mesterek és a legények közötti vitás kérdésekben. 1 Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686—1848. Bp. 1967. 177—192. old., Dóka Klára: A pesti céhrendszer válságának kibontakozása az 1840-es években. Az ELTE újkori és legújabb kori magyar történeti tanszékének kiadványai Bp. 1970. 240—245. old. 2 „Aki törvény szerint kereskedést űzhet, szabadon gyárt és állíthat, azaz olly intézetet, melyben ugyanazon iparkészítményeknek előállításához szükséges minden részletmunkák egy fővezérlet alatt készíttetnek”, a törvény is arra lehetőséget adott, hogy a tulajdonos „mindennémű mesterséget űző segédmunkásokat” szabadon alkalmazzon. Id. Eperjessy G. i. m. 182. old. 3 „... a belkereskedés szabadságát gátló egyedáruság minden neme, következve a céhek is eltöröltessenek”. Id. Rácz István: Az 1841. évi szatmári 12 pont. A debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Történelmi Intézetének kiadványai. Db. 1955. 4 Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Bp. 1955. 22. old. 5 Echart Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780—1815. Bp. 1958. 144. old. Id. Komoróczy Gy.: A reformkori Debrecen. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár közleményei 6. sz. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1974. 155. old. 2* 19
