A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei
Még a cukorrépa termést is messze Szerencsre, vagy Hatvanba kell szállítani, és a fuvar az árt leszorítja. Egyéb nyerstermény pedig a közvetítő kereskedelemnek úgy szólván játékszerévé válik. Ha ellenben Hortobágyon létesülne egy czukor- gyár, egy bőrgyár, egy gyapjúmosó, egy posztógyár, egy serfőző, len-, kender-, gyékény- és vesszőfonó, egy konzervgyár: mindezen gyárak ott helyben és Debrecen vidékéről szereznék be elsősorban a nyers anyagot, az árakat éppen nem, vagy igen kevéssé befolyásolná a fuvar, így a nyerstermékekért sokkal magasabb árakat lehetne kapni, mint a mai viszonyok mellett, a nyerstermelés sokkal jobban kifizeti magát az őstermelésnek minden ágában. És ez a körülmény a földnek értékét is és a máig bérlet útján kezelt gazdaságoknak haszonbérét is hihetetlenül emeli.” Utópisztikusnak tűnő terveiben szinte látja, hogy Hortobágy teheráru-forgalma felül fogja múlni a debreceni állomásét, s mint a város gyarmattelepe, valóságos vasúti csomópont lesz. „E szempontokat lehetetlenség szem elől téveszteni akkor, hogyha a Hortobágy kihasznosítása által valóban nagyot, évszázadokra szóló közgazdasági fellendülést akarunk elérni. És valósággal helyrehozhatatlan kár lenne úgy a város, mint közönségének anyagi, gazdasági érdekét, jólétét, szellemi, erkölcsi haladását tekintve, hogyha a kedvező alkalom meg nem ragadtatnék... Csak a szűk, a maradi világnézletet, konzervativizmust kell a tisztelt városatyáknak önmagukban leküzdeni és magasabb nézőpontra emelkedni. Nagy eredményt csak úgy lehet elérni, ha azt akarjuk is. Amikor a természetnek eddig elrejtett erőit is képesek vagyunk saját érdekünknek szolgálatába befogni; az ősi egyszerűséghez ragaszkodó, aggodalmaskodó nézetnek már nincsen semmi jogosultsága sem, a szűk látókör nem tartóztathatja fel a haladásnak gőz által hajtott, villanytól repített szekerét útjában.” Tetszetősen előadott és alátámasztott érvei mellé még azt is felsorakoztatja, hogy a Tisza által oly sokáig öntözött terület talaja a mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas, s az ipari létesítmények megvalósítása pedig egyenesen ide kívánkozik. Az ipari növények a közeli gyárakban könnyen értékesíthetők, s ebből eredően természetes, hogy ha az ipar megvalósul, Hortobágyon a gyáriparral kapcsolatos mezőgazdaság létesítendő. A bizottság tagjai közül Márk Endre messzemenően támogatta e javaslatot, hogy az őstermelés megóvása és felvirágoztatása mellett egyre inkább egy egy nagyszabású mezőgazdasági gyáripar létesüljön, hogy a környékbeli nyersanyagot a hortobágyi gyárak dolgozzák fel. „Népünk a gyári munkával megismertessék és e munka által télen át is foglalkoztassák és végre, hogy a gazdák ipari növényeknek fokozottabb termelésére ösztönöztessenek.” Úgy gondolta, hogy a leendő haszonbérlők 20 év alatt saját költségen építsék fel az üzemeket és a beruházások a haszonbérleti idő leteltével Debrecen sz. kir. város tulajdonába menjenek át. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy sem a bizottság tagjainak többsége, sem a városi tanács nem lelkesedett különösebben az ötletért. Nem véletlen ez abban a Debrecenben, ahol a városban sincs, mint fentebb már említettük, számottevő ipari üzem. Vinnay Géza műszaki tanácsos véleménye talán a legjobban tükrözi a benyújtott javaslattal kapcsolatos közhangulatot:16 „Hogy Kövendy Domokos igen szépen kigondolt és nagy tudásra valló javaslata elfogadtassék, arra sem most, sem a közel jövőben nincsen kilátás. Virágos nyelven írott költemény az, amelyik messze fölötte áll az általános gazdasági ösmereteknek, és azért nem hisz a nagyközönség reális voltában. Majd valamikor 16 HBmL. IV. B. 1409/e. 1906. dec. 7. 11
