A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágy ipari létesítményei
a késő unokák büszkén fognak rá hivatkozni, hogy Debreczen városának már a XX. század elején is volt igazán tudományosan képzett gazdája, de ma még nem tudunk az ő színvonalára emelkedni. De ha már nem értjük meg, vagy ha nem fogadjuk el a tökéletes jót, legalább ne fogadjunk el ilyet, ami vagy kellőleg megindokolva nincsen, vagy pedig helytelen számítási alapokra épült.” Kimondták tehát, hogy Kövendy Domokos egyébként nagyon sok igazságot takaró vágyálma, az ipar megvalósítása nem kívánatos, még akkor sem, ha Márk Endre javaslata szerint népünket a gyári munkával kellene megismertetni számukra állandó téli—nyári elfoglaltságot volna szükséges biztosítani. Vagy talán azért is, mivel az új erő új problémák, szocialista gondolatok csíráját ültetné el egy iparosodó területen ? Más kérdés, hogy a jelzett időben Debrecenben sem, Hortobágyon még inkább nem voltak érettek a feltételek nagyobb arányú gyáripar létesítésére. Érthető ezek után, Kövendy Domokos magába forduló méltatlankodása, amelyet 1906 decemberében a tanácshoz nyújtott beadványában kifejtett, de amelyben a közállapotok tükrét is nyújtja: „És csodálatos,... hogy épen a Városi Tanács olyan javaslattal áll elő, mely a mező- gazdasági gyáripar megteremtésének és fejlsztésének beláthatatlan időre áthághatatlan akadályokat kíván állítani. ... a Tanács... vagy nem ismer mező- gazdasági gyáripart, vagy ha ismer, akkor ellensége a mezőgazdasági gyáriparnak, vagy legalábbis annak, hogy a gyáriparban árvaságra kárhoztatott Hajdú megye fővárosának Debrecennek határában nagyszabású mezőgazdasági gyáripar létesíttessék.” Célja az volt, hogy miután Debrecennek jogosultsága van, éljen is vele, ne kerüljön nagy vámmal más helyre vagy külföldre az itt megtermelt nyersanyag, hogy ismét vámmal és szállítási költséggel nyújtva magas költséggel visszakerüljön. Annyi tény és bizonyos, hogy a valóban nagyszerű tervek lényegében megalapozatlanok voltak, mivel Hortobágyon a helyen kívül jószerével alig volt feltétele annak, hogy gyáripar létesüljön, mivel mindent, minden előfeltételt — út, víz, energiaellátás, munkáslétszám, építési költség — meg kellett volna teremteni, hogy mindez valóra váljék. Kövendy Domokos elképzelése nem azért volt irreális, mert az általa elképzelt ipartelepekhez, helyesebben azok megvalósításához nem volt meg a megfelelő közvélemény, szemlélet, hanem azért, mert a Hortobágyon létesítendő ipartelepek termelése drágább lett volna, mint általában. Ez esetben nem csupán az ipartelepek felépítéséről, hanem a megfelelő képzettségű munkásság letelepítéséről vagy ami még rosszabb, oda- és vissza- utaztatásáról, a nyersanyag oda- és késztermék elszállításáról kellett volna gondoskodni. Az alapvető közgazdasági szabályokat be kell tartani. Ipart oda kell és lehet telepíteni, ahol mind a nyersanyag, mind a munkaerő, piac, jó és olcsó szállítási lehetőség adott. Ezeknek hol egyike, hol másika hiányzott Hortobágyról, ezért az ipari létesítmények nem járhattak sikerrel. Ahogyan fel- hőnyargalónak nevezték a Hortobágyon létesítendő Új Debrecen város létrehozásának gondolatát, s száz évnek kellett eltelnie, hogy község jöjjön létre a puszta központjában, ugyanúgy e tekintetben is hosszú időnek kellett eltelnie, s új társadalomnak kellett jönnie, hogy tartós ipari létesítmények létrejöttének feltételei megteremtődjenek.17 17 Balásházy János: Debrecen mint van s jövendője. Db. 1884. Ujlaky Z.: i. m. 342. old. 12
